Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
Az Újépület helyének rendezése A mai Szabadság tér kialakítása, azaz a 18. század végén emelt hatalmas kaszárnya, az Újépület lebontása és helyének beépítése - az Erzsébet híddal kapcsolatos szabályozás mellett - a 19. század kilencvenes éveinek legjelentősebb fővárosi városépítési akciója volt. A tér rendezésére több tervpályázatot hirdettek meg, a szabályozási kérdések heves vitákat váltottak ki. Az első tervpályázatot a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1891-ben írta ki, melyre 52 pályamű érkezett be, köztük a Közmunkatanács négy és a Főváros nyolc terve is. A tervek közül azonban egyik sem felelt meg teljes mértékben, folyamatosan újratervezték őket.278 Az Újépület bontására végül egy 1894-es törvény nyújtott lehetőséget, végleges terv azonban még ekkor sem született,279 a szakmai folyóiratokban újabb és újabb tervek jelentek meg. 1895-ben Quittner Zsigmond javaslatára újabb tervpályázatot írtak ki a térre.280 Palóczi Antal terve e pályázaton második díjat nyert, megvalósítására ekkor azonban még nem gondoltak. Az Építő Ipar című folyóirat hasábjain az építész több tervet is publikált. Terveinek alapvető törekvése, hogy a területen minél nagyobb összefüggő zöldfelület létesüljön, a funkciókkal kapcsolatos meglátásaihoz hasonlóan igen előremutató. Egyik első, 1895-ben közzétett elképzelésében két parkrészt, valamint egy díszkertet javasolt kialakítani.281 A parkok közül az egyikben vendéglő, a másikban gyermekjátszóhely és üvegház létesítését tervezte. 1897-ben először a két évvel korábbi pályázat két díjazott pályaművének átdolgozása alapján javasolta a tér kialakítását, s részletesen ismertette a lehető legnagyobb zöldfelület létrejöttét célzó parkelképzelését.282 A tervek szerint az itt kialakítandó parkosított tér forgalmi tér, park és sétatér funkciót is el kellett, hogy lásson, valamint emlékszobornak is helyt kellett, hogy adjon. Palóczi úgy vélte, ennyi funkciót a tér egyszerre nem tud betölteni, éppen ezért építészeti tér kialakítását javasolta a kertépítészet eszközeinek használata nélkül, a funkcióknak megfelelő elrendezéssel. Az építész még ebben az évben név nélkül publikálta utolsó tervezetét.283 Lényegi eleme a nagy zöldfelület volt, amely annak ellenére egységesen érvényesül, hogy keresztülszelik a forgalmi szempontból szükséges utak. Palóczi tervében teljes hosszúságában és szélességében megtartotta a valamikori Széchenyi sétateret, erre merőlegesen szervezte meg a nagy központi szabad teret, amelynek látványos félköríves lezárást adott; középpontjában a Szabadság-szobrot helyezte el, amely az utcák kereszteződésében áll, a közlekedést azonban nem zavarja. A terv nagyvonalúságához az is hozzájárult, hogy az épületek és a szabad tér között az átmenetet árkádok biztosították. Az 1903-ban publikált A városok rendezése Budapest viszonyainak egybevetésével című könyvében Palóczi kiemeli, hogy a négyszög és kör kombinációja a terek esetében monumentalitást eredményezhet, ha a kört kúttal vagy emlékművel hangsúlyozza a tervező, és a környezet is igényes kiképzést kap.284 Ezáltal a forgalmi terek építészeti dísztérré válhatnak, amire példaként a Szabadság teret említi. Palóczi valóban nagyvonalú elképzelésében a középtengelyt hangsúlyozó szobor és szökőkút, valamint a hatos fasor a Szabadság-szoborra irányította a tekintetet. Az épületek és a fasor között a budapesti viszonyokhoz mérten viszonylag nagy parkosított zöldfelületek maradhattak meg. Tervének és írásainak igen fontos eleme a tér funkciónak megfelelő kialakítására való törekvés, és az, hogy az épületek elhelyezését a minél nagyobb zöldfelület kialakításának rendelte alá. Végül Palóczi e tervének a Közmunkatanács által átdolgozott verziója nyomán alakították ki a teret. A kertészeti terveket Ilsemann Keresztély szignálta. Preisich Gábor szerint az eredeti elképzelés lehetőséget nyújtott volna arra, hogy a „századvég legharmonikusabb téralkotásainak egyike” váljon valóra, ez a harmónia azonban a teret határoló beépítés egységes építészeti megjelenésének hiányában nem jött létre.285 A Szabadság tér mindazonáltal azon kevés példák egyike volt a századfordulós Budapesten, ahol a beépítésmód és a zöldfelület együttesen, egymással összhangban került megtervezésre és megvalósításra. Az Újépület területének rendezésére 1891-ben hirdetett mérnökegyleti pályázat díjnyertes alkotása, Palóczi Antal terve / A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1892. p. 294. / ADT Az Újépület területére a mérnökegyleti pályázat eredményének figyelembevételével 1892-ben megállapított rendezési terv / A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1904. p. 426. / ADT Előző oldalon: A Szabadság tér háttérben a Parlament kupolájával, képeslap, 1930-as évek / BFL XV.17.d.2.c 91 103
