Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Előzmények - Pest-Buda városfejlődése és zöldfelületei a városegyesítés előtt
Előzmények - Pest-Buda városfejlődése és zöldfelületei a városegyesítés előtt A budapesti közparkok történetének a 19. század második fele, különösen a század utolsó húsz esztendeje, valamint a 20. század első évtizede volt legjelentősebb periódusa. Ebben az időszakban fokozatosan nőtt a kertészet társadalmi jelentősége, a város fejlődése révén megváltozott a közterek használata, és az elméleti írásokban, illetve a városfejlesztési tervekben is megjelent a közparkok iránti igény. A közparkok századfordulós jelentőségének vizsgálatához fontos áttekinteni azt az örökséget, amely meghatározta a városfejlődést és ezáltal a parkok fejlődését is. A fizikai adottságok mellett nem kevésbé fontosak a korszak városépítészeti koncepciói, víziói sem: ezek a századforduló építkezéseivel együtt a főváros további fejlődésére is jelentős hatást gyakoroltak. Buda zöldfelületei a városegyesítés előtt A törökök kiűzése után a két testvérvárosban a palotákhoz, kolostorokhoz és polgárházakhoz kapcsolódó díszkertek voltak a meghatározó zöldfelületi alkotások. A királyi kerteket, a budai oldal legjelentősebb zöldfelületeit, Európa többi uralkodói kertjéhez hasonlóan a lakosság csupán korlátozottan látogathatta.5 Az első nagyobb kiterjedésű park Budán a Városmajor volt. A területet 1729-ben vásárolta meg a város gróf Daun városparancsnoktól, majd 1783-ig kertészeteknek adta bérbe. Gróf Niczky Kristóf tárnokmester és Pavianovics János budai városbíró javaslatára 1785-ben II. József a kert közkertté alakítására utasította Buda városát.6 A király nemcsak a Városmajor esetében támogatta a parkok megnyitását a köz számára. Szakítva az addigi szokásokkal, 1766-ban Bécsben a nagyközönség rendelkezésére bocsátotta majdnem a teljes Prátert, valamint 1775- ben az Augartent is.7 A budai területet a Helytartótanács 1785. július 25-én nyilvánította közkertté. Az első városmajori közpark 1785-1787 között készült el, Tallherr József tervei szerint, kései barokk stílusban: nagy fő- és kereszttengelyek, fasorok, sövények tagolták, néhány irreguláris elemmel, amelyek már az angolkertek térnyerését mutatják.8 A közönségnek 1787- ben átadott park már a század végére kedvelt sétahellyé vált. A következő században a vásári mulatságok építményeinek létesítése határozta meg a fejlődés irányát. Mindazonáltal a későbbi nagyléptékű városépítészeti koncepciók irányába mutatott a Városmajor környékének újabb szabályozási terve 1831-ből: a Baczó József budai városi mérnök által készített tervben szerepel a Városmajornak a Krisztinavárossal való összekötése, egységes zöldsáv kialakítása.9 A terv nem valósult meg, azonban Budapest későbbi átfogó zöldfelületi koncepcióiban rendszeresen visszatérő elképzelés maradt.10 A budai Niczky-kert (később Horváth-kert) helyszínrajza, 1787 MNL-VAML XIII. 18 Fase. 37 9
