Garami Erika et al.: Budapest–Bergen-Belsen–Svájc. A Kasztner-vonat fővárosi utasai (Budapest, 2020)

Apor

kapcsolatainak köszönhetően kaptak helyet a menekülők csoportjában. A Bergen-Belsenben töltött öt hónap után a második csoporttal, 1944 decemberében érkeztek Svájcba. Kezdetben menekülttáborban éltek, Irma súlyos betegsége miatt kérték liberalizálásukat, és 1946 nyarától panziókban laktak. Svájcból egészségi állapotukra, illetve anyagi helyzetükre hivatkozva nem tértek vissza Magyarországra, bár lányuk és Irma idős édesanyja Budapesten élt. A 60-as éveiben járó Apor József Svájcban, bár új szakmát is tanult, csak alkalmi munkákat kapott, a házaspár ezekből és segélyekből, illetve külföldön élő családtagok támogatásából élt. A menni vagy maradni dilemmájáról tanúskodik Irma lányának küldött levele: „Drágáim, bárhol is élnénk- bármelyik nagy városában Schweiznak - a legnagyobb kulturhelyeken - a legszebb helyeken- mindenütt oly magányosak lennénk, mint ebben a valóban nagyon parányi Vitznauban. - Mindenütt csak úgy tudunk létezni, hogy nagyon magányosan, kettesben, ügyelve a rappnira [Rappen, svájci váltópénz] éldegélünk. Sajnos nagyon - nagyon sokat gondolkodom a jövőn- mi volna a helyes. [...] Apa bár nagyon agilis- fogalmam sincs arról fiatal munkaerők között megállná-e a helyét otthon. Semmi nevén nevezendő fix jövedelmünk nincs - még a lakásunk sem tudom, hogy visszakapható-e. [...] Vannak olyanok, akik értelmét látják, hogy Altersheimbe menjenek- még ha gyerekük is van. Én képtelen lennék egyedül itt élni [...] még ha a legszebb helyen gondtalanul élhetnék is. Davosban mondták ismerőseink egyik gyerekünknek (!) sem szabad gondolni - nem szabad arra gondolni, hogy lemondjunk az itteni szerény, de «gondtalan» megélhetésről. - Lehet, hogy igazuk van. ”

Irma Auer, they were accepted into the group of refugees. After spending five months in Bergen-Belsen, they arrived in Switzerland with the second group, in December 1944. Initially, they lived in a refugee camp, but because of Irma's serious illness they applied for liberalisation and, from the summer of 1946, they lived in boarding houses. They did not return to Hungary from Switzerland because of their health and financial situation, although their daughter and Irma's elderly mother lived in Budapest. József Apor, who was in his 60s in Switzerland, although learning a new profession, received only occasional work and the couple lived on that and the provided aid, with the support of family members living abroad. A letter from Irma to her daughter tells of her dilemma about leaving or staying: “My Darlings, wherever we live - in any of the big cities of Switzerland - in the greatest places of culture - in the most beautiful places - we would still be as lonely as we are in this really tiny, Vitznau. - Wherever we are we have just a lonely existence, counting the pennies. Unfortunately, I think very, very much about the future - about what would be the right thing to do. [...] Your father, though he is very agile - I don’t know if he would cope at home among the young workers. We have no fixed income to our name - we don't even know if our apartment is recoverable. [...] There are those who see the point in going to Altersheim - even if they have a child. I wouldn't be able to live here alone [...] even if I could live in the most beautiful place, carefree. In Davos, our acquaintances told us not to think of any of our children - not to give up our humble but 'carefree' living here. - They may be right. "

Az Apor házaspár fiukkal, Istvánnal. Svájc, 1946

II. Bajvívó utca 8. Apor József az egyik tulajdonos és az épület kivitelezője volt. A családi vállalkozásban épített házban a családtagoknak is fenntartottak egy-egy lakást. Apor József az éppen a menekülés előtt elkészült ház fotóját egy álláskereső levélhez mellékelte Svájcban 1948-ban.

Mr and Mrs Apor with their son, István in Switzerland, 1946

District II, Bajvívó Street 8. József Apor was one of the owners and the contractor on the building. In the house built through the joint efforts of the family, apartments were also reserved for the family members. József Apor enclosed a photo of the house completed just before they fled with a job seeker letter in Switzerland in 1948.

33