Garami Erika et al.: Budapest–Bergen-Belsen–Svájc. A Kasztner-vonat fővárosi utasai (Budapest, 2020)
Élet Bergen-Belsenben
„Az iskolát különben az első napokban majdnem lemondtam, amikor a tanfelügyelő, Mandel Dávid kijelentette, hogy a tanítás elején héberül kell imádkozni, és a gyerekeket héber nevükön kell szólítani. Végül azonban mégis úgy döntöttem, hogy nem mondok le, a héber imát és neveket azonban egyszerűen mellőzöm, inkább magyarul sem imádkoztam. Kuriózumképen azonban megkérdeztem a gyerekek héber nevét, volt, aki nem is tudta. Egy aranyos szőke kölyköt, a kis erdélyi Tyroler Janót például Mordecháj-nak kellett volna szólítanom, amellett olyan kis pofája volt, mintha tényleg tősgyökeres tiroli lett volna.” (Szondi Lili: Egy nap Bergenben) IS 44 VII,9-Vili 18 -XII.4 “I almost quit school in the early days when the teacher, Dávid Mandel, declared that at the beginning of teaching, we shall pray in Hebrew and call the children by their Hebrew name. In the end, however, I decided not to give up, I simply ignored Hebrew prayer and names, and did not pray in Hungarian. However, out of curiosity, I asked the children about their Hebrew name, and there were some who did not even know them. For example, I should have called the adorable blond child, the little Janó Tyroler from Transylvania, Mordecai, whilst he had little cheekbones as if he were actually from Tyrol.” „Az őszi ünnepek is itt értek minket Bergenben. Egyik barakkot kiürítve, azt primitív eszközökkel szépen feldíszítették és azt hiszem, semmiféle nagy zsidó »katedrális«-ban sem tartottak meghatóbb istentiszteleteket még! Mindenki zokogott, amikor egyik papunk az Úristen »rongyos sereg«-ét aposztrofálta [...] akik azonban minden megpróbáltatáson keresztül is bízva-bízunk és várjuk a szabadulást és az ígéret földjére való bevonulást!” (Devecseri Szidónia: Sorsunk) “We also spent the autumn holidays in Bergen. Vacating one of the barracks, it was nicely decorated with primitive tools and I think that, to this day, no service has been held in the great Jewish ‘cathedrals’ that was more touching! Everyone was sobbing when one of our priests apostrophised the ‘ragged army' of God [...] but we trust and hope through every trial and wait for deliverance and entry into the promised land!” (Szidónia Devecseri: Our Fate) (Lili Szondi: One day in Bergen)
