Hidvégi Violetta - Sebestyén László: Áthallások. Ybl a Palota-negyedben (Budapest, 2016)

I. Írások

Vili., Bródy Sándor utca 14.- Puskin utca 24.

Az építésznek ebben az esetben két funkciót kellett összekapcsolni, illetve szétválasztani: a főúri palotát és az azt eltartó városi bérházat. Az épület egyik fele szokványos pesti bérház, míg a másik része a hagyományos főúri életformát szolgálta jókora fogadóterekkel, kiszolgálóhelyiségekkel, istállóval és kocsiszínnel. Legegyszerűbb megoldásként a két funkció két udvar köré csoportosítása kínálkozott, ahol az épületegységek teljesen elkülönültek egymástól. Ybl azonos párkánymagasságú homlokzat mögé rejtette a kétemeletes Főherceg Sándor, ma Bródy Sándor utcai palotát és a háromemeletes Öt Pacsirta, napjainkban Puskin utcai bérházat. Ez a terv szembetűnően elválasztotta a nagy belmagasságú arisztokrata otthont a függelékként hozzácsatolt átlagos méretű polgári lakásoktól. Pest város korabeli építési hatósága azonban nem engedélyezte ezt az újító formai megoldást.

Az elkészült historizáló neoreneszánsz épület mindkét frontja háromemeletes, amelyben összekapcsolódik a földszint és az első emelet, illetve a harmadik és a negyedik szint. Ybl ezzel a ház palota jellegét hangsúlyozta és városképi kapcsolatot teremtett a szomszédos, egy évtizede elkészült alkotásával, a Festetics-palotával. A szétválasztás már nem olyan éles, mint az első változatban, de a két ház továbbra is két udvar köré szerveződik. A Bródy Sándor utcai kocsiáthajtóból tágas előcsarnokba jutunk, ahonnan nagyszabású főlépcső visz az emeleti palota-lakrészbe. A két udvart elválasztó középszárny földszintjén kocsiszínek voltak, a mellettük induló

rámpán vezették a lovakat a bérház alagsorában lévő istállóba, így sem a szag, sem a zaj nem zavarta a palotarész lakóit. A palota-udvar Bródy Sándor utcai oldalán gyönyörű öntöttvas oszlopokon álló folyosó húzódik. A szokásos módon kialakított körfolyosós bérháztömbbe csak gyalogosan lehet bejutni.

Az építtető Degenfeld-Schomburg Imre gróf, mint az egyik legjelentősebb tokaji szőlőbirtokos, alapítója volt a Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesületnek. Az ötvenes években áldozatkészségével, példamutatásával és bátor kiállásával támogatta a református egyházat. 1859-től a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka, majd 1865 és 1869 között képviselőként a politikai életbe is bekapcsolódott. Ilona lányát Tisza Kálmán, a későbbi miniszterelnök vette feleségül, aki ebben a palotában élt és itt is halt meg 1902-ben. A második világháború után különböző műemlékvédelemmel, műtörténettel foglalkozó intézmények találtak otthonra az épületben. Itt működött a mai Forster Központ és az MTA BTK Művészettörténeti intézet jogelődje is.

031