Hidvégi Violetta - Marótzy Katalin: Diescher József. Építészet és mesterség (Budapest, 2016)
Kolundzsija Gábor: Diescher József a rakpartépítő, 1863-1873
A számos kézerő mellett a gőzerő is hatalmasan segített. Különösen ügyesen volt alkalmazva a cölöpverőgép és azon darú, mely a nehéz köveket könnyű szerrel vitte a kellő pontokra.”12 13 1864-ben panorámakép készült a városról, a legjobbkor ahhoz, hogy végigkövethessük a rakpart építését. Ekkor a kivitelezés viszonylag korai fázisban tartott, a képen hozzánk közelebbi részen még csak az alapok készültek el. Távolabb megkezdődött a falazás: az alsó és a felső támfal egyszerre emelkedik ki a földből. A Vigadó előtt még látszik a régi partfal maradványa, melyet a rakpart mögötti feltöltés hamarosan végleg eltakart. A kép a Duna-parti szállodasor építése előtt készült, a széles partot még a reformkori metszetekről ismert klasszicista paloták szegélyezik. Közülük néhány korunkra is fennmaradt. A Vigadótól jobbra bár eltakartan, de ma is állnak. 1866 elején - Reitter Ferenc indítványára - Pest képviselő-testülete a Ferenc József rakpart alsó végének lépcsőzetes formában történő folytatásáról döntött, gyümölcs-kirakodás (azaz piac) céljára. Egyben megbízták a főmérnököt az építés vezetésével és felügyeletével. Szumrák Pál - 1866. március 15-én kelt - válaszában indítványozta, hogy a kezdést halasszák el a folyamatban levő rakpart-építés befejezéséig.14 A képviselők ezt nem fogadták el, így még abban az évben 79 öl 3 láb (150,8 m) hosszú kétszintű lépcsős rakpart épült a Plébánia tér (később Eskü, ma V, Március 15. tér) előtt, szintén Diescher József kivitelezésében. Az elkészült emeletes rakpart és a csatlakozó lépcsős szakasz „szigorlata” (átvétele) 1867. március elején egyidejűleg történt meg, közmegelégedésre. A rakpart ekkor már az új nevén szerepelt. „Minthogy jelenlevő bizottmány és az eljárt felülvizsgáló választmány tanúságához képest a Ferenc József rakpart és lépcsőzet-part, úgy a jóváhagyott tervek és költségvetések, mint a szerződés értelmében tökéletesen, tartósan és célszerűen építtetett s emellett a jóváhagyott összegből 15.557 ft 87 kr a számvevőség összhangzó jelentése szerint takaríttatott meg- egyúttal pedig kiemeltetett, hogy Diescher József szerződésileg felvállalt kötelezettségének minden tekintetben eleget tett, sőt a tetemes többletmunkák mellett a szerződésben kitett záridőben a nagyszerű művet be is fejezte.. ,”15 A Klösz György felvételén a rakpart eredeti állapota látható a villamos viadukt építése előtt. A mai Széchenyi rakparthoz hasonlóan ez a szakasz is szélesre épült, a nagy tömegű rakodás érdekében. A felső rakpartot még a Schlick Ignác vasöntő által készített és Diescher József által elhelyezett öntöttvas korlát szegélyezte. Pest városa eredetileg déli irányban is kétszintű, függőleges rakpartot kívánt építeni. A szabályozási vonal azonban ott gyakorlatilag egybeesett a természetes partvonallal, tehát nem számíthattak új építési telkek létrejöttére, amit azután jó pénzért eladhattak volna. így nem vállalták az emeletes rakpart építésének tetemes költségeit, helyette folytatták a lépcsőzetet, amely jóval olcsóbb volt. „Minthogy az alsórakpart (alsó Dunasor - a szerk.) építésénél a szakértők véleménye szerint a város szélesebb partot nem csak nem nyerend, de valószínű, hogy még a fennálló part rézsű része a szabályozási vonalon kívül esik, ennélfogva pedig a rakpartnak azon módoni építése, mely a Ferenc József partnál követtetett, az alsó rakparton a hajók kiköthetése céljából alkalmazható nem lesz.”'6 1868 végén „árlejtési hirdetményt” - mai szóval közbeszerzési pályázatot - írtak ki a Duna utcától a Sóházig (ma IX., Fővám tér) 330 öl (625,8 m) hosszú lépcsős rakpart, valamint a Régi posta utcától ugyancsak a Fővám térig húzódó gyűjtőcsatorna építéséről.17 A terveket a Belügyminisztériumhoz és a Közlekedési Minisztériumhoz is felterjesztették. Az árlejtést (versenytárgyalást) a felülvizsgálat és a jóváhagyás után, 1869. május 1-én tudták megtartani.18 A szerződést a Ferenc József rakpartot és a csatlakozó lépcsőzetet már közmegelégedésre felépítő Diescher Józseffel kötötték meg 1869. május 12-én az előirányzott 504.610 Ft 46 kr összegből 11,5% árengedménnyel.19 A 446.580 Ft vállalási összegből a csatorna építésére 110.100 forint jutott, míg a rakpartra ennek háromszorosa, 336.480 forint. Hogy jobban megértsük Pest város döntésének hátterét, érdemes összehasonlítani a Diescher József által épített két rakpart költségeit. A Lánchíd alatti kétszintű függőleges rakpart költsége az árengedményt figyelembe véve 617.653 forint volt, ami annak 663,8 méteres hosszára vetítve folyóméterenként 930 forintra jött ki. A kétszintű lépcsőzetes rakpart építésére jutó 336.480 forint a 625,8 m hosszra vetítve 537,7 Ft/fm. A különbség megközelítően kétszeres, ennek oka az alsó támfal alapozásának tetemes költségeiben keresendő. A szerződés szerint a munkának 1871 végéig el kellett volna készülnie, sőt késedelem esetén napi 50 forint kötbért kötöttek ki. A csatorna már 1870-ben el is készült: a Régi posta utcától haladt az Eskü térig, majd a felső rakpart alatt folytatódott a Só (Fővám) térig, 5’ széles (1,58 m) és 9’ magas (2,84 m) szekrény-szelvénnyel. Ezt már a következő évben meghosszabbították az Eötvös térig a Mária Valéria (ma V., Apáczai Csere János) utca alatt, a parti palotasor kiépítésével párhuzamosan. A torkolatot zsilippel elzárhatóvá tették és átemelőt építettek, amely a főváros első szivattyútelepének tekinthető. A rakpart építése a vártnál jóval nagyobb feladat volt. A kivitelezés során kiderült, hogy ezt a nagy volumenű munkát nem lehet ennyi idő alatt teljesíteni, így módosították a szerződést. 1872-ig 230 öl (436 m) készült el,20 a fennmaradó 100 öl (190 m) megépítése azonban bizonytalanná vált. 12 VU 12 (1865) január 8. 16. p. 13 Sürgöny 4 (1864) szeptember 2. 14 BFLIV.1326 98/1866 15 BFL IV. 1326 312/1867, az 1867. március 16-án tartott tanácsülés jegyzőkönyvének kivonata 16 BFL IV. 1326 526/1868, az 1868. április 30-án tartott tanácsülés jegyzőkönyvének kivonata 17 BFL IV.1326 1305/1868, árlejtési hirdetmény, 1868. december 9. 18 BFL IV.1326 611/1869 19 BFL IV.1326 888/1869, az 1869. június 3-án tartott tanácsülés jegyzőkönyvének kivonata 20 BFL XV.16.b 223/57. Az Alsó-Dunasor szabályozási terve. Reitter Ferenc, Fővárosi Közmunkák Tanácsa, 1872 87
