Hidvégi Violetta - Marótzy Katalin: Diescher József. Építészet és mesterség (Budapest, 2016)
Csáki Tamás: A szerviták pesti épülegyüttesének újjáépítése, 1871-1874
A szervita épületegyüttes távlati képe az első engedélyezési terv alapján, 1871 Reprodukció ismeretlen rajzoló müvéről I Forster Központ Fotótár 8.206 Az 1867 után önállósult magyar postaszervezet igazgatósága és a pesti főposta eleinte az Űri utcában, bérelt helyiségekben voltak, amelyek azonban nem biztosították megfelelően a nagy forgalom kiszolgálását. A postaügyet felügyelő Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium már 1868-tól vizsgálta a főposta állandó elhelyezésének lehetőségeit. Korábban az Invalidus-kaszárnya ilyen irányú hasznosítása is felmerült, a szervita telek Zsibárus utca felőli beépítetlen része azonban nyilván jobb megoldást kínált, hiszen itt egy új, korszerű hivatali épület emelésére nyílt mód.21 Gorove István miniszter és a pesti szervita rendház perjele, Hiesz M. Bonifác rövid alkudozás után megállapodásra jutottak. A városi hatóságokat a minisztérium előzetesen nem értesítette telekvételi szándékáról, a szervita perjel azonban már az egyezkedés kezdetén tudni vélte, hogy a város milyen feltételekhez is fogja kötni a telekosztási és az építési engedély kiadását: „a magas kormány által célba vett vásárlás valósítása esetében [...] a zárdaépület is a város igényeinek megfelelőleg felemelendő és a magas kormány által építendő központi postához alkalmazandó volna.”22 23 A rend már ekkor közölte, hogy a tulajdonában maradó Gránátos utcai üres telekrészen egy bérházat kíván emelni, s kérte, hogy e már többször meghiúsult tervének sikerre vitelét „a magas minisztérium [...] előmozdítani és pártfogása alá venni méltóztassék.”22 A szerviták ügyének tehát nyilvánvalóan voltak támogatói a városi közgyűlésben - építészük, Diescher József is a képviselő-testület és a Középítési Bizottmány tekintélyes tagja volt. A kormány 1870. január 10-én jóváhagyta Gorove miniszternek a telekvételről és a postaépület emeléséről szóló előterjesztését. A miniszter ezt követően Pest városát is tájékoztatta a renddel kötött előzetes megállapodásról, amelynek „egyik föltétele gyanánt a szervita rendi káptalan azon önkéntes ajánlatot teszi, miszerint az átengedendő telekrész árából a maga részére megtartott helyen mostani ódon kolostorát egészen újból fogja kiépíttetni, és pedig a posta- és távírdaházzal összhangzatos s díszes alakban, miáltal az egész telek és épület mostani dísztelenségéből ki fog vetkőzni; más részről ezáltal a legkedvezőbb alkalom nyílik az élénkségéhez képest igen szűk Úri utca szabályozására, s különösen ezen utca Szervita térre nyíló torkolatának tágasbítására [...]. Fokozza a célba vett építkezés kívánatosságát még azon körülmény is, hogy a legközelebb a kormány által foganatosítandó és a főváros emelésére és szépítésére irányzott tervek között a kérdéses épületek eltávolítása nem foglaltatik.” A fogalmazványnak a végleges leiratból törölt további részéből kiderül, a miniszter tudatában volt annak, hogy a város a telek kisajátítását tervezte.24 A miniszteri leiratot elsőként a pesti közgyűlés kisajátítási bizottsága tárgyalta, támogatásáról biztosítván azt. Ez ellen a sajtó hevesen tiltakozott, emlékeztetve arra, hogy „a belváros szépítési és közegészségi ügye megkívánja azt, hogy a boldogult József nádor régi terve (e helynek sétánnyá alakítása) valahára érvényre jusson”.25 A városi Tanács február elsején szintén elutasítani javasolta a minisztérium terveit, mint amelyek egyáltalán nem illeszkednek a Belváros tervbe vett szabályozásába. A kolostorkert helyén létesítendő köztér hatvan esztendős tervének megvalósítására a tanácsnokok azonban már nem láttak esélyt. A közegészségügy szempontjaitól eltekintve a városszépítés terén próbálták menteni a menthetőt, kompromiszszumos megoldásként azt javasolva, hogy „ha már a térnek egészen szabadon hagyása egyáltalán kivihetetlennek találtatnék [...] a magas kormány a szervita atyák tulajdonában lévő egész területet szerezze meg, és lebontván a jelenlegi templomot és zárdát ezen épületek helyébe és területén akár postahivatal, akár egyéb állami célokra egy magában álló monumentális épület emeltessék.”26 A városi közgyűlés 1870. február 9-én többórás, heves vitát követően a tanácsi előterjesztés ellenében a kisajátítási bizottság javaslatát fogadta el 34:16 arányban, kinyilvánítva, hogy „a magas kormány által tervbe vett építkezést helyesli és azt előmozdítani kész”.27 A közgyűlési határozatban megfogalmazott feltételek csak kis mértékben mentek túl a szervita rend „önkéntes ajánlatán”. Kötelezték a rendet a Szervita tér felé mindaddig erősen összeszűkülő Úri utca 6-6,5 ölre való szélesítéséhez szükséges területsáv ingyenes átadására - ez a szabályozás csak a kolostorépület bontása révén volt megoldható. A feltételek közt szerepelt, hogy „kötelesek lesznek a szerviták építkezésüket oly magasságban s lehetőleg oly külalakkal foganatosítani, mint az a postaházzal történend”, és az is, hogy „a templomnak az [Invalidus-jkaszárnyára 21 Fővárosi Lapok 4 (1868) 220. p., MNL OL K 169 - 1869/15 t/23720 22 MNL OL K 169 - 1869/15 t./24491. A miniszter tíz nappal korábban jelezte a rendnek a kormányzat vételi szándékát - amiről a sajtó azonnal hírt is adott: Fővárosi Lapok 5 (1869) 1152. p. 23 MNL OLK 169- 1870/151/742 24 MNL-OL K 169 - 1870/151/742 25 Fővárosi Lapok 6 (1870) 83-84. p„ Pester Lloyd 16 (1870) február 9. Beilage. 1. p. 26 BFL IV.1202.a 1870. 02. 01 - 2628. sz. 27 BFL IV.1302 1870. 02. 09. - 4864. sz. A közgyűlési jegyzőkönyv csak ez elfogadott határozatot tartalmazza, de a Pester Lloyd másnapi száma részletesen beszámolt a miniszteri leirat heves vitájáról. Volt olyan felszólaló, aki azt nehezményezte, hogy „die Regierungsgewalt, statt die höhere Intentionen und Zwecke der Kommune zu fördern, kleinere Vorteile, welche sich die Stadt bieten, für sich selbst ausbeutet.” Másvalaki kijelentette, hogy „sich der Servitenorden weder mit dem Schulunterricht, noch mit der Krankenpflege oder sonstigen Humanitätszwecken beschäftige, und es somit nicht im Interesse der Kommune liegen könne, ein derartiges Kloster im Herzen der Stadt zu stabilisieren, mit neuen Besitzrechten zu bekleiden.” Dobos József képviselő pedig közölte, hogy„tví7/ eine Petition an den Reichstag richten, damit das Servitenkloster; als in jeder Hinsicht überflüssig, aufgehoben und dessen Besitz als königliche Donation an die Stadt übertragen werde” Pester Lloyd 17 (1870) február 10. 2-3. p. 122
