Hidvégi Violetta - Marótzy Katalin: Diescher József. Építészet és mesterség (Budapest, 2016)
Rozsnyai József: A budai Repos-villa, 1871-1872
Az 1916-os átalakítási terveket az építtetőit és a kőművesmesteren kívül Berger Dezső írta alá. Az alagsorban a veranda alatti előtér északi oldalának négy pillér által elválasztott három falnyílását kiváltották egy, két pillért áthidaló 7 méter hosszúságú gerendával (valójában egymás melletti vasgerendákkal). Az innen nyíló szoba és a torony pincerésze között áttörni tervezték a torony vastag falát. A torony pinceszintjéről új lépcsőt indítottak a torony földszintjére, ezzel elegáns hallt alakítva ki. A torony földszintjéről a földszinti szalonba vezető ajtót szándékoztak törni a torony falán keresztül (immár másodszor tervezték ezt), a ház nyugati falához csatlakozó terasz hosszát közel duplájára kívánták növelni. Az 1904-ben megépített cselédlépcső mellett WC-t akartak kialakítani. Az 1904-ben emelt toldalék épületrész alagsori nyitott teraszának nyílászáró nélküli nyílásait leszűkítették és nyílászárókkal látták el, és ott négy helyiséget hoztak létre: vasalószobát, konyhát, cselédszobát és éléskamrát. Ezeken kívül több ablakot vagy ajtónyílást nyitottak, illetve falaztak be. A villát láthatóan a magasabb szintű komfortosság és a nagyobb reprezentáció elérésére kívánták átalakítani, több cselédszobával, elegáns kétkarú lépcsős hallal, és az épület délnyugati sarkán pinceszinti kazánházzal. A székesfőváros tanácsa 1916. május 19-én megadta az építési engedélyt az átalakításokra.30 A tervezett átalakítások nagyrészt megvalósultak, de nem minden a tervek szerint. A kétkarú lépcső helyett egykarút építettek, a falépcső ma is áll. A haliból a szalonba tervezett ajtómegnyitást végrehajtották, a veranda alatti előtér nyílásait kiváltották, egy szélesebb nyílást hoztak létre, a teraszt kibővítették és kazánházat is építettek. Mindezek leolvashatók az épület mai állapotáról. Az alagsori szoba átalakításai azonban - úgy tűnik - nem minden esetben a tervek szerint történtek, de a nyitott terasz nyílásait bezárták. 1916 őszén az addigra már nyilván elkészült kazánházból működtetett központi fűtést terveztek az épületben kialakítani. A Rietschel és Henneberg részvénytársaság31 1916. október 21-én kért engedélyt a kazán és a melegvíz-fűtés egyéb tartozékainak elhelyezésére. A kérvényben részletesen ismertetik a fűtőberendezéseket: „Dr. Wágner Géza úr villájában felállítandó 7 m2 fűtőfelületű öntöttvas alacsony nyomású melegvíz-kazánnak a felállítását engedélyezni szíveskedjék. A kazán az épület központi fűtésének táplálására szolgál. Az épületen a következő fűtőfelület van elhelyezve: Földszinten 54.72 m2 radiátor fűtőfelület 10 db fűtőtest alakjában Az emeleten 73.14 m2 radiátor fűtőfelület 17 db fűtőtest alakjában. A kazán Strébel-féle gyártmányú és az összes szükséges kazán szerelvénnyel úgymint a hatóságilag előírt biztonsági tartánnyal van ellátva. A tüzelés pírszénnel történik, miáltal füstmentes égés biztosítva van.”32 A kérvényhez tervlapot is csatoltak, amelyen a villa helyszínrajza, a kazánház alaprajza és metszete látható a benne felállítandó kazánnal.33 A székesfőváros tanácsa 1916. november 27-én megadta az engedélyt a központi fűtés kiépítésére.34 A villa északkeleti sarkához közel álló melléképület, melyben jelenleg egy lakás található, ismeretlen időpontban épült. Az épület délnyugati sarka jóval régebbinek tűnik a többi részénél. A villa összképe északnyugat felől, 2016 I Alapfy László felvétele 115
