Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen

között is olvashatóak ugyanazok a törvénycikkek, amelyek utalnak az ilyen vagy hasonló témájú korábbi törvénycikkek végrehajtatlanságára, vagyis a királyok részéről a kereskedelmi sérelmek orvoslásának elmulasztására. Sokszor egymásnak is ellentmondanak ezek a törvények.354 Egy-egy országgyűlési határozat végrehajtása csak azon múlott, hogy a királyi hatalomnak érdekében állt-e az abban foglaltak megvalósítása.355 A törvények legtöbbször csak a pillanatnyi politikai erőviszonyokat tükrözik, céljuk az uralkodók részéről a rendek megnyugtatása, jogaik biztosítása.356 Az uralkodók fő érve az volt a legtöbb esetben, hogy a magyar külkereskedelmi követelések sértik, vagy legalábbis érintik az örökös tartományok gazdasági érdekeit, ezért ezeket az ügyeket mint „vegyes ügyeket” az uralkodó közvetítésével és az illetékes központi kormányszervek bevonásával lehet csak tárgyalni.357 Ennek alapján a külkereskedelmi tárgyú követeléseket nem tekintették a diéta illetékességébe tartozónak. A diéta jogkörének bővítése céljából a magyar rendek 1655 óta többször kívántak közvetlenül az osztrák rendekkel tárgyalni a kereskedelem és a vámügy tárgyában. (Erre találunk példát korábbról: az 1715. évi 91., az 1723. évi 117. és 119., illetve az 1729. évi 2., továbbá az 1741. évi 27. törvénycikkekben is.)358 Érdemes megemlíteni, hogy a vámtarifák ekkor még tartományonként különbözőek voltak a Habsburg Monarchia területén. A tartományonként eltérő belső vámokat a 18. század közepétől kezdték el felváltani az egyre szaporodó fogyasztási adók.359 A központi szabályozásra, egységes, az osztrák és cseh tartományokra kiterjedő egységes vámunió létrejöttére 1775-ig, még több mint két évtizedet kellett várni.360 A magyar Szent Korona országain belül is négy vámterület létezett ebben az időben: a legszorosabb értelemben vett Magyarországé, Horvátországé, az Erdélyi Fejedelemségé és a Bánságé.361

354 Komoróczy 1944. 58. Komoróczy így jellemzi a kora újkori országgyűlési törvényeket: tele vannak ellentmondásokkal, a hatóságok sem tudtak sokszor következetes álláspontot elfoglalni.

355 Ember 1933.41.

356 Szíjártó 2005. 30-32.

357 A Habsburg uralkodók érvelésükben támaszkodhattak az 1569. évi 38. törvénycikkre, amely elismerte azt, hogy a had- és pénzügyek nem tisztán magyar ügyek, hanem vegyes ügyeknek minősülnek. Erre: Nagy 1971.14—15.

358 Az említett 1715., 1723., és 1729. évi törvények: MT 1900. 512-513., 648—649., 667—668.; az 1741. évi 27. törvénycikk: MT 1901. 36-37.

359 Krenn-Hirsch 2004. 264.

360 Eckhart 1922.10—11.; Krenn—Hirsch 2004. 391. A 18. század közepén az osztrák örökös tartományok sem alkottak még gazdasági egységet, a hét tartomány hét önálló vámterületet képezett.

361 Szekfű, é. n. 314.

84