Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Az országgyűlés előzményei és előkészítése

korábban általánosságban jelezte az 1751. és 1764—1765. évi országgyűlés kapcsán, hogy a Helytartótanács resolutiója által előírt napidíj mértékén felüli különbözetet a megyéknek vissza kellett fizetniük.279 A Helytartótanács a rendi közigazgatás ellenőrzését és modernizálását feladatának tartotta, de ekkor még kevés sikerrel, ezt a két ellenzéki vármegye (Veszprém, Borsod) tiltakozása mutatta meg az 1751. évi diéta utáni napidíj visszafizetésével kapcsolatosan. Mindehhez tudni kell, hogy a korban a követi napidíjakat a házipénztárból fizették, azonban vármegyénként változott, hogy a fizetési kötelezettség kikre terjedt ki: a nemtelenek, vagy esetleg a nemesek is hozzájárultak a költségekhez. Borsod vármegyében az egyik legjelentősebb itteni birtokos, a közel 40000 úrbéres holdnyi földterülettel rendelkező egri káptalan kérésére 1751-ben közgyűlési határozat mondta ki, hogy a napidíj összege a nemesi és egyházi birtokokra nem vethető ki.280 Veszprém megyében 1751-ben fele részben a jobbágynépességet, fele részben a nemeseket taksáltatták meg.281

Megyénként tért el a napidíj mértéke is: Veszprém vármegye ugyanekkor kétszer annyival több napidíjat szavazott meg követeinek, mint amennyit a Helytartótanács megengedett (összesen 2543 Ft helyett 1135 Ft illette volna meg őket). A négy forintban megszabott napidíj helyett ötöt állapított meg a megye, illetve egyéb juttatásokkal (fuvardíj, honorárium, papírköltségek) próbálta kifizetődővé tenni a sok költséggel járó pozsonyi tartózkodást. A Helytartótanács végül félsikerrel járt, csak a felvett összeg egy részét sikerült a követekkel viszszafizettetni három év után egy királyi biztosi eljárás után.282 Veszprémhez hasonlóan Borsodban is a Helytartótanács által megszabott mértéken felül díjazták az 1751. évi diétára kiküldött követeket napidíjjal, fuvardíjjal és takarmánypénzzel, amit természetesen a kormányszerv vissza akart téríttetni. Ebben az esetben a vármegye — itt a végeredmény nem ismert — tiltakozott a rendelet ellen, és kérte a már kifizetett teljes pénzösszeg követeknél való meghagyását, hivatkozva azoknak az uralkodóház iránt tanúsított sokéves „fizetetlen” szolgálataira.283 Veszprém megyéhez hasonlóan félsikerrel járt a Helytartótanács eljárása a következő, 1764—1765. évi országgyűlésen Somogy megye esetében, amikor a két követ közül csak az egyik fizette vissza az engedélyezett napidíjon felüli

279 Szíjártó 2006.95.

280 MNL BAZML IV.501. A. 24. köt. 891-892. p. Miskolc, 1751. január 22.

281 Pehm 1934.112.

282 MNL VEML IV.l.a. 5. köt. (1747-1756) 334-335. p. 1751. szeptember 21. és Hornig 1903. 111-113., 125-126.

283 MNL BAZML IV.501.b. 52. doboz. Pol. Act., Mat. V, Fase. I. No. 289-295. Miskolc, 1752. október 12.

68