Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
hónappal később sem kaptak. Csak halogatással és meddő ígéretekkel nyugtatta meg őket mind a kamaraelnök, mind a személynök, illetve Csáky Antal szepesi kamarai adminisztrátor is. Ügyüket egyedül a kancellárnál sikerült előbbre vinni: itt június 29-én jártak, de ez csupán félsikert hozott. A Kancellária ellenezte a hitelezők szőlőskertekkel való kielégítését - ami a város terve volt -, továbbá a lőcsei jezsuiták bormérése ügyében a Helytartótanácsot vizsgálatra utasította. Végül nem volt hajlandó a katonai terhek alól mentesíteni Lőcsét, ahogy a város sérelmi listája kérte.2100 A diéta utolsó szakaszáról leveleik nem maradtak fenn, talán augusztus 11-et követően a követek hamarosan haza is utaztak még az országgyűlés befejezése előtt. Utolsó levelükben már arról írtak, hogy a diétái akták lemásoltatásáról gondoskodtak, és hazatérésük után átadják ezeket is a városi tanácsnak.2101 Végezetül elmondható, hogy a városi követek rendi politikai életben történő pozícióvesztése összefüggésben állhat a vármegyei követek alsótáblai megerősödésével. A kormányzat velük szemben a városi követeket (is) megnyerve igyekezett szilárd diétái bázist kiépíteni. A hagyományos vármegyei követelések semlegesítése és ezek szőnyeg alá söprése a városok érdekében erre a kormányzati „oszd meg és uralkodj” politikára utalnak. A városi követeket a birtokos nemességből származó vármegyei követek általában személyükben is lenézték a magyar jogtól eltérő városi joggyakorlatuk, rendi-etnikai alapú elkülönülésük, nem nemesi származásuk és a kormányzati adóemelést támogató magatartásuk miatt.2102 Ám ezeket a mentalitásbeli, illetve politikai különbségeket - ahogy a vizsgált debreceni és szegedi példák mutatják - egy-egy iskolázott nemes követi megbízásával át lehetett hidalni. A vizsgált városi követek közül többen - noha birtokos nemesi származásúak voltak — azonosultak az őket küldő városi tanácsok érdekeivel, lakhelyük, pozíciójuk révén kötődtek a szabad királyi városokhoz is: ez nyújtott számukra megélhetést, lakhelyet, társadalmi kapcsolatépítési lehetőséget is. A nyugat-dunántúli városi elitben — főként Sopron és Kőszeg esetében - is ugyanezt a kettős kötődést és a rendi keretek 2100 Uo. 131/17. Pozsony, 1751. június 30. 2101 SA LE MML III. 131/27. Pozsony, 1751. augusztus 11. 2102 A megyei követeknek a városiakkal szembeni magatartására jó példa az 1728—1729. évi diétán megtörtént és az egyik budai diétái napló által megőrzött eset, amikor Roth János budai városi követ és szindikus büntetőjog szabályozásával kapcsolatos művét olvasták fel az egyik ülésen, és amikor kitűnt a tervezet megvalósíthatatlansága, a vármegyei követek harsány nevetésre fakadtak. Erre: BFL IV.1002.ff. 4. doboz. Az 1728-1729. évi országgyűlés naplója. 228. föl. 1728. szeptember 4. A reformkori példák alapján a nemesség és a polgárság közti kölcsönös gúnyról írt Szőcs Sebestyén: Szőcs 1996. 42. A városi követekkel szemben az adóemelés támogatásának vádja az 1751-es diéta egyik pasquillusában is említésre került: OSzK Ktt. Quart. Lat. 2497. 8. föl. 4°4
