Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
A távollévők követei a pasquillus-irodalomban A távollévők követeinek prozopográfiai elemzését Vámos András végezte el a 18. századra vonatkozóan.1912 Az ő definícióját alkalmazva e csoportra, azt nevezem távollévő(k) követének, aki a rendi országgyűlések idején egy vagy több személyre meghívót kapó, de a diétán meg nem jelenő világi vagy egyházi főrendi státusú személy képviseletében vett részt a diétán és ott a távollévők követeinek asztalánál foglalt helyet.1913 Az alábbiakban ennek a csoportnak azokról a hangadóiról lesz szó, akik a diétái viták során a legtöbbször szólaltak fel. Jelen fejezetben nem kvantitatív, hanem kvalitatív eszközökkel próbálom körbejárni ezen országgyűlési csoport diétái közvéleményben rögződő képét, különös tekintettel a vármegyei követekkel való konfliktusaikra. Erre a pasquilliusirodalom szolgáltatja a legjobb eszközt. Mint láttuk, a távollévők követei általában a kormányzat oldalán exponálták magukat, kiváltva a vármegyei követek csoportjának haragját. Nemcsak a már idézett vitákban (például adóviták, az új szabad királyi városok kérdése), hanem a porták kiigazítására (rectificatio portarum) kirendelendő országos bizottság öszszetétele kapcsán kirobbant vitában is tetten érhető a vármegyei követek vezette ellenzék és a távollévők követeinek konfliktusa. Több volt ez pusztán ceremoniális ellentétnél, húsba vágó (pontosabban pénztárcába vágó) kérdés is volt. A július 14—17. közti ülésnapokon a távollévők követei és a klérus ragaszkodtak ahhoz, hogy 2-2 követtel képviseltessék magukat itt, a vármegyei követek pedig (különösen a felső-magyarországiak) az 1729. évi szokáshoz való visszatérést szorgalmazták. (Vagyis, hogy e két előbbi csoport tagjait ide ne engedjék be.) Érvelésük a szakirodalom ismerete tükrében nem teljesen állja meg a helyét: a távollévők követeit az 1728—1729-i bizottságban egy fő képviselte, míg a klérus képviseletét nem említik.1914 Végül 1751-ben a személynök unszolására a két említett csoportból egy-egy főt választottak be a bizottságba.1915 A regulamentum militare ügyében 1912 Vámos 2011.; Vámos 2012. 1913 Vámos 2012. 52. 1914 Szíjártó 2016a. 49. A főszabály inkább az volt, hogy minden diétái csoport képviseltette magát az adófelosztó bizottságban, így történt ez az 1764—1765. évi országgyűlésen is. 1915 OK 700.468. Diarium generalis. 449—455. p.; MNL OL N 114 13. köt. 1751. július 19-i ülés. A vármegyei követek szerint szükségtelen e két csoport bizottsági képviselete: míg a káptalani követek a felsőtáblai klérussal egy rendet alkotnak, addig a távollévő követek az őket küldő mágnásokat képviselik. A vármegyében élő nagybirtokok jobbágyságának jogi képviseletét is a megyei tisztikarok látják el: ez pedig a megyei követek által történik. A rendek július 14-i eredeti elképzelése szerint a klérus képviselőit és a távollévők követeit még kihagyták volna a bizottságból. Erre: MNL NML IV.l.f. Relatio actorum Diaetalium. Fase. E., 1751. 371
