Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Az 1751. évi országgyűlés szakirodalmi értékelése

nyomán több új törvénycikk született, amelyek a lakosság teherviselését megkönnyítő változtatásokat hoztak.104

Összefoglalóan négy nagyobb csoportba oszthatók az 1751. évi diétával kapcsolatos szakirodalmi vélemények.105 Az első esetben a nemzeti szempont került az értékhierarchia csúcsára: a 19. század liberális történetírója, Horváth Mihály vallotta ezt. Ö a rendiség törekvéseit azonosította a nemzeti érdekkel. Értékelésének alapja az volt, hogy az adott eseménysor milyen hatást gyakorolt a nemzeti fejlődésre, illetve mennyiben szolgálta a nemzeti önállóság és függetlenség érvényesülését az idegennek tekintett Habsburg-dinasztiával szemben. A második irányzatot azok a 19. század végén, 20. század első felében alkotó történészek alkották, akiknél a nemzeti látószög mellé társul a társadalmi igazságosság felé haladás narratívája is. Az 1751. évi országgyűlés kapcsán általános vélemény, hogy a magyar rendiség a „szükséges rossz”: a magyar rendek törvény- és alkotmányvédő magatartása egyúttal a magyar önállóság védelmét szolgálta, ám a társadalmi-intézményi reformok gondolatát a Habsburg uralkodók képviselték, akik vámreformjukat - a rendiség szűkkeblűsége miatt - végül is részben Magyarországra nézve hátrányos módon hajtották végre (például Marczali Henrik, Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc). Ez az elbeszélésmód hangsúlyozta, hogy az elavult rendiség a 18. században defenzívába szorult az abszolutizmussal szemben, örült, hogy megmaradhatott jogai élvezetében, de egyúttal minden alacsonyabbrendűsége mellett nyitva hagyta számára a fejlődés lehetőségét.106 Rozgonyi Jánosnál a kormányzat jobbágy- és parasztvédő politikája és a rendek kiváltságvédő magatartása kerül konfliktusba: narrációjában igazán a főrendek azok, akik nem ismerik fel az ország helyzetét és érdekeit, így átengedik az alkut a köznemességnek és a kormányzat illetékeseinek. A harmadik irányzatot azok a kutatók alkotják, akik a 20. század második felében működtek. Számukra az országgyűlés és a rendiség megitélésében a haladás válik az egyedüli értékmérővé. Itt Ember Győző, Kosáry Domokos és ifj. Barta János munkásságát kell megemlíteni. Számukra Magyarországnak a Habsburg Monarchiába való integrációja egyértelműen pozitív előjelű folyamatnak tűnik: mind Mária Terézia,

104 Schramek 2011. 115. Az új intézkedéscsomag megszüntette az ingyenes előfogatot (forspont), eltörölte és végérvényesen a hadiadó összegébe olvasztotta az 1729 óta pénzben megváltott ingyenmunka (gratuitus labor) intézményét. A regulamentum csökkentette a tiszteknek járó tűzifa mennyiségét és a hadiadó nyáron fizetendő részét 1 /6-ról 1/4-re emelte. Mindezen eredmények mellett a lakosság számára adott térítés mértéke messze elmaradt a nemesség által javasoltaktól és a szolgáltatások tényleges piaci értékétől (deperdita).

105 Szíjártó 2006. 7-16., különösen 8.

106 Szíjártó 2006.8.

32