Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
így egy-egy bécsi udvarba „feljutott” befolyásos rokon-protektor révén igyekeztek előmozdítani. Jó példa erre az a levél, amelyet Csáky Miklós gróf, kalocsai érsek írt Khevenhüller-Metsch gróf főkamarásnak. Ebben rokonait, a főleg Zemplénben birtokos Sztáray Imre grófot és Dőry Ferenc báró királyi táblai ülnököt ajánlotta a befolyásos udvari hivatalnok pártfogásába és figyelmébe.1462 1463 Összegzésképpen megállapítható, hogy az országgyűlési politikában a 18. században is megfogható a tiszai vármegyék állandó ellenzéki magatartása, főként az adóügy terén. A viták során ezek a vármegyék általában összehangolták álláspontjukat, és bizonyos kérdésekben egységesen léptek fel.1465 A vallási kérdés - noha egy 1715. évi törvény értelmében a diéta nem tárgyalhatott felekezeti sérelmet - látens módon a vármegyei politika szintjén is jelen volt, amint ezt a szabolcsi és az ugocsai példa is bizonyítja. Az 1751. évi diétát már a hadiadó emelésének kérdése foglalkoztatta, amelynek során a katolikusok és protestánsok közös érdekeik alapján képesek voltak együttműködni és rendi egységfrontot szervezni a királynő ellen. Ám az egyházuk érdekeit szeme előtt tartó protestáns nemesség számára a diéták megfelelő alkalmat nyújtottak arra, hogy felekezeti sérelmeiket összegyűjtsék és — ha már nem is az országgyűlés alatt —, de azon kívül, a diétát követően az uralkodónak átnyújthassák. Ez már kevésbé ígérkezett eredményesnek, mint a korábbi, 1728-29 előtti tractatus diaetalis során való ügyintézés, ám mégis reménysugarat jelentett a protestánsoknak bizonyos közösségi és egyéni engedmények elérésére. Az alku tehát - a fennálló jogi keretek és a klérus ellenzése miatt — áthelyeződött az uralkodói audienciákra, és a kormányzat számára ez már sokkal erősebb pozíciókat biztosított. A régió nemességének (főnemesi és köznemesi családjainak) megkésett udvari integrációja csökkenthétté e régió vármegyéinek érdekérvényesítő képességeit, az itteni rendi társadalom tagjainak egyénenkénti bejutását az országos hivatalokra. Az országgyűlés alkalmat kínálhatott érdekeik érvényesítésére, ám megfelelő patrónus hiányában erre lényegesen kevesebb esélyük lehetett. A következő fejezetben elemzett karrierpályákon keresztül láthatjuk majd, hogy hogyan működött a patrónus-kliens kapcsolatrendszer a gyakorlatban. arra, hogy a régió nemessége számára kik lehettek a potenciálisan befolyásos közvetítők (brókerek) a helyi hatalmi közeg és az országos kormányszervek között. 1462 OStA HHStA Khevenhüller/ Riegersburg. Fasc. B., No. 122. Csáky Miklós érsek levele Khevenhüller-Metsch grófnak. Pozsony, 1751. július 17. 1463 Szíjártó 2005. 182.; Nagy 2015.947.
