Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
választotta „pleno numero”, hanem Perényi főispán egyszerűen a vármegyegyűlés tudta nélkül nevezte őket ki, továbbá, hogy ők nem őshonos ugocsai birtokos családok sarjai, és csak zálogbirtokokkal rendelkeznek.1450 Hagara Pál helyettes alispán paraszti-jobbágyi származására is utaltak a vallomástevők.1451 Céljuk a követek visszahívása és saját maguk megválasztatása lett volna, amit célszerűen összekapcsoltak a kisnemesi érdekek védelmével: ezekben a falvakban már ekkor gyűjtést szerveztek a két űr pozsonyi útiköltségeinek fedezésére.1452 Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy három nemesi faluban, Péterfalván, Nevetlenfaluban és Forgolányban Hagara Pál is jobbágytelkeket bírt, ami miatt a jogaira féltékeny itt élő kurialista nemesi közösség bizalmatlanul tekinthetett a helyettes alispánra.1453 A megyei szintű mozgalmat - a tanúvallatási jegyzőkönyvek ezt külön kiemelték — a környékbeli református prédikátorok is aktívan támogatták. A szervezkedő követek ennek visszahívását már nem érték el: a konfliktusnak ezt a részét sikerült a megyén belül lecsillapítani.1454 További hátrányt jelenthetett a régió arisztokráciája és módos köznemessége számára, hogy a vizsgált időszakban nem tudtak igazán beilleszkedni a bécsi udvarba, noha közülük a legtekintélyesebbek szinte mind katolikusok voltak.1455 Ok a század közepén sem jutottak jelentős országos hivatalokhoz, illetve nem kötődtek igazán házassági kapcsolataikkal, esetlegesen palotavásárlásaikkal a császárvároshoz. Ennek oka — a nyugat-magyarországi régió főnemességéhez képest — az udvar kulturális mintái átvételének megkésettségében és a nagy földrajzi távolságban rejlett. A legnagyobb hátrányt az jelentette e családok számára, hogy anyagi viszonyaik nem engedték meg a bécsi udvarban való állandó 1450 Ugocsa vármegye 18. századi követeit és alispánjainak névsorát közli: Szirmay 1805. 55—57., 61. Hagara Pál bizalmas, kliensinek minősíthető viszonyát mutatja a Perényiekhez, a főispánnéhoz címzett levele, amelyben „jó kegyes patrónám”-nak címzi az asszonyt. A tudósításból kiderül, hogy éppen az országgyűlés idején Perényi Károly főispánt és Perényi Zsigmondot kísérte el Bécsbe és segítette a Csáky család elleni perükben a Magyar Kancelláriánál, hogy az eljáráshoz jogbiztosító iratokat szerezzenek. Erre: MNL OL P 1969 872. tétel. No. 6. 74-75. föl. Pozsony, 1751. június 19. 1451 Ez a vád a kutatások tükrében nem állja meg a helyét, viszont az alispán családjának eredete — mivel Trencsén megyéből származott Eszakkelet-Magyarországra - tényleg ismeretlen lehetett a vallomástevőknek, így könnyen illethették ezzel a váddal. Életrajzi adatait ld. a Személyi adattár részben. 1452 MNL OL P 1968 1. tétel. Ugocsa megyére vonatkozó iratok (1676-1825) 188-196. föl. Fancsika, 1751. június 29. Ugocsa vármegye által felvett tanúvallatási jegyzőkönyv. 1453 Szirmay 1805.129.; és Fónagy 2013. II. 987. 1454 MNL OL P 1968 1. tétel. Ugocsa megyére vonatkozó iratok (1676-1825) 188-196. föl. Fancsika, 1751. június 29. Ugocsa vármegye által felvett tanúvallatási jegyzőkönyv. 1455 A kérdéskörre utal: Vermes 2011. 29., 31.; Nagy 2016a. 158-159. 290
