Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

A diétai szereplők

az erdélyi fejedelmek hatalmi törekvéseinek. Az itteni protestáns rendek (köznemesség és városi polgárság) sikeresen használták fel e hadjáratokat arra, hogy a Habsburg uralkodók megerősítsék, sőt kiterjesszék rendi kiváltságaikat és szabadságjogaikat, továbbá szabad vallásgyakorlatukat.1423 A Rákócziszabadságharcot követően az addig három erőközpont közötti hatalmi vákuumban szabadabb mozgástérrel rendelkező nemesi réteg életlehetőségei az 1711 utáni időszakra beszűkültek. Egyházát az államhatalom által is támogatott ellenreformáció templom-, és iskolafoglalásai gyengítették, felekezeti sérelmeit az 1715. évi 31. törvénycikk értelmében az országgyűlés nem tárgyalhatta, közéleti szereplését a protestánsok hivatalvállalását megnehezítő Carolina Resolutio 1731-ben korlátozta.1424 A vármegyék élén álló tisztségviselő politikai elit vallásváltásának mértékéről keveset tudunk. Mindenesetre - ha ilyenre sor került - a század közepén ezt inkább az egyéni érvényesülési vágy, mint sem a személyes vallási meggyőződés motiválta.

Illusztrációként lássunk két olyan politikusi életpályát, melyek az 1751. évi diétán találkoztak! Szabolcs megye korábbi református alispánja, csepei Zoltán István 1749-ben Egerben, Barkóczy Ferenc hatására katolizált, ami nagy megdöbbenést váltott ki a hazai protestánsok között.1425 Felekezetváltása mögött egyéni érvényesülési szándékot sejthetünk, mert 1751-ben, az országgyűlés évében az uralkodó kinevezte királyi táblai ülnöknek.1426 A diétát követően, 1751. decemberben Mária Terézia a konvertita alispán fiát, Zoltán Pált a bécsi Theresianum lovagi akadémia egyik királyi alapítványi helyével tisztelte meg, talán az apai érdemek jutalmazásaképpen.1427 Zoltánénál szerényebb pályát futott be Bossányi Ferenc a szomszédos Biharban. A megyéjét 1751-ben és 1764-65-ben a diétán képviselő, eredetileg református ifjú Bécsben németül tanult, majd a Királyi Táblán volt joggyakornok, ahol állítólag az 1720-as években Száraz György személynök unszolására tért át katolikus hitre, de unokája, Kazinczy Ferenc monográfusa szerint „szívében mindig protestáns maradt”. Állítólag Mária Terézia idején „meg is intették felsőbb helyről, hogy látogassa a templomot”. 1732-től Biharban egymás után nyerte el a vármegye al-, majd

1423 Nagy 1985. 35—47. Újabban Pálffy Géza cáfolja azt a tézist, hogy az erdélyi fejedelmek célja az országegyesítés lett volna, továbbá felveti, hogy a felső-magyarországi régió rendiségén belül ugyanúgy jelen voltak a katolikus, Habsburg-párti elemek is: Pálffy 2015. 51—66. A Bocskai-felkelés kapcsán említi: Pálffy 2009. 24., 67.

1424 Tóth 1996.151.; Mályusz 2006. 67-68.

1425 RL A/l. A. 2. köt. 406. p.

1426 Sebők 2012.43.

1427 Khavanova 2000. 81.