Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
Mire Csuzy Gáspár felnőtt, addigra az ősi birtokból már jóval kevesebb maradt. Ennek oka abban rejlett, hogy Gáspár és négy felnőtt kort megért testvére korán árvaságra jutott. Apja, ifj. Csuzy Pál még 1704 folyamán elhunyt, anyja, Érsek Anna pedig Fekete Györgyhöz, Veszprém vármegye alispánjához ment feleségül. A vármegyei közgyűlési forrásokból a Csuzy-árvák birtokainak sorozatos elidegenítéséről értesülünk az 1710-es évektől kezdve, amelyet a gondviselők, Érsek Anna és második férje igyekeztek megakadályozni.1373 A családon belüli birtokmozgásra is akadt példa. A Csuzy-árvák mostohaapja, majd később féltestvérük, ifj. Fekete György (a későbbi személynök) már az 1710-es évek második felében először a család Komárom vármegyei birtokaiból szerzett meg részeket, majd az 1730-as évek végén - anyai jogra hivatkozva — Zala, Veszprém és Somogy megyei egykori Csuzy-jószágok egész sorára nyert „nova donatió”-t, háttérbe szorítva a Csuzy-fiágat.1374 1375 Nemcsak Fekete György, hanem Csuzy Gáspár leánytestvére, Julianna révén sógora, a jobbágysorból nemességet szerzett kancelláriai titkár, Végh Péter és özvegy Bogyay Józsefné (született Csuzy Krisztina) is részt kapott „nova donatió”-ként az Csuzy-örökségből.137’ Ennek előzménye az volt, hogy 1732-ben - Érsek Anna halálát követően - a Csuzyleszármazottak (Csuzy Imre és Gáspár, Vörös Pálné Csuzy Magdolna, Bogyay Józsefné Csuzy Krisztina) féltestvérük, ifjabb Fekete György kezelésére bízták szüleik, Csuzy Pál és Érsek Anna után maradt vagyonukat 3000 forintos évjáradék fejében. 1738-ban aztán egymás között felosztották az öröklött jószágot. A dunántúli, főként Zala és Veszprém megyei birtokokból Fekete György és a Csuzyatyafíak egyenlő arányban részesedtek, addig a Dunán inneni (Komárom, Bars megyei) ősi Csuzy-javakból viszont már csak a Csuzy-leszármazottaknak jutott, így lett több helyen birtokszomszéd a későbbi személynök, és az ellenzéki vezér 1373 1713-ban Komárom vármegye közgyűlése előtt Érsek Anna tiltakozott a Csuzy-jószágok Sembery Imre által Szluha Ferencnek történő elidegenítése ellen. 1718-ban Fekete György a veszprémi káptalan előtt nyújtotta be tiltakozását e birtokok Amadé Antal és József Exlyjakabnak történő eladása ellen. 1733-ban Érsek Anna a veszprémi püspököt idéztette meg a Csuzy-birtok Bolda puszta elidegenítése ügyében. Ezekre: RL B/15. Csuzy család. 1374 Borovszky 1907. 57., 63., 73-74., 97., 111., 122., 556-558., 562-563.; Tüza 2006. 1520., 1522. Ilyen szempontból a Királyi Könyvekbe bekerült 1738. évi „nova donatio” különösen érdekes: ebben Rendek, Szentistváncsab, Tarkány, Szentkirálykeszi (Nagykeszi) településeken, ill. Sárfő pusztán nyert ifjabb Fekete György és felesége, Niczky Anna összesen 20 sessio (telek) nagyságú birtokadományt „jure materno avito” hivatkozással: MNL OL A 57 38. köt. 108-109. Bécs, 1738. augusztus 26. A Csuzyakra kedvezőtlen fejleményekkel ellentétben - a telekkönyvek tanúsága szerint - Csuzy Gáspár Pápa mezővárosában egy háztulajdont szerzett a korábban id. Fekete György nevén lévő ingatlanok között: Harris 1998. 350. 1375 MNL OL A 57 38. köt. 106-107., 183-184. Bécs, 1738. augusztus 26. és uo. 1739. február 2.
