Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

A diétai szereplők

26-án az indigenátusokkal kapcsolatos vitában is JeszenákJános és a kormányzat álláspontját támogatta: akkor Koch, illetve Toussaint bárók taksa nélküli hon­fiúsítása mellett tört lándzsát.1358 1754-ben sikertelenül pályázott a Nedeczky József hétszemélynök halála utáni előléptetések miatt megüresedett királyi táb­lai ülnöki tisztségre, ám - talán fájdalomdíjként - két évvel később, 1756-ban elnyerte a királyi tanácsosi címet.1359 Népszerűségét mutatja, hogy az 1757-ben zajlott tisztújításkor közfelkiáltással ugyan újraválasztották, ám ő nem fogadta el a felkérést és végleg leköszönt hivatalából.1360 Okolicsányi János 1765. június 7-én hunyt el garanyi udvarházában. Haláláról özvegye értesítette a vármegye rendjeit. A vármegye nemessége így méltatta neves alispánját az özvegyhez írt válaszlevelében: „számos esztendeig dicsiretessen viselt Vice Alispányságában, s’ más hivataliban tett, s’ mindnyájunk által minden alkalmatosságokban ta­pasztalt, Hazánkhoz, Nemes Vármegyénkhez, úgy Szegény Népünkhöz való különös buzgóságára, s’ tetemes ritka érdemeire nézve fenn maradván örökös emlékezete”.1361 Összefoglalóan megállapítható, hogy a rendi ellenzékiség az Okolicsányi család ezen ágában sem volt hagyományosnak tekinthető, hosszú távon egy fel­felé ívelő társadalmi mobilitás volt jellemző: a család regionális (Liptó, Árva, Szepes, Zemplén) presztízse (a família régisége, Habsburg-hűsége, vezető vár­megyei pozíciók, nagybirtok-igazgatásban betöltött tisztségek, kedvező házas­ságok) segítette a későbbi generációkat a társadalmi felemelkedésben. Noha ez nem volt látványos folyamat, de több generáción keresztül elegendő volt a királyi-állami dikasztériumokba emelkedéshez, főispáni tisztséghez, illetve egy-egy főrangú házassághoz. Utal továbbá arra, hogy a diétái ellenzéki köve­tek nemcsak kiváltságaikat védték a diétán, hanem egyéni kitűnési lehetőséget, országos ismertséget is hozhatott családjuknak itteni megbízatásuk. Mindez pe­dig a későbbi nemzedékek számára is kamatozódhatott. A rendiség és az ural­kodóház század közepétől élesedő konfliktusában azonban egyre kevesebb he­lye maradt a politikai játéktérben az olyan „magakellető ellenzéki”-eknek, mint Okolicsányi János, aki hosszú ellenzéki bűnlajstrommal a háta mögött szeretett 1358 OK 700.467. Acta seu diarium 451. és Szíjártó 2016a. 187. 1359 Pályázatára és királyi tanácsosságára: MNL OL E 584. Személynöki iratok. No. 37-42. Bécs, 1754. október 31. Királyi kancelláriai votum a Nedeczky József hétszemélynök halálával megüresedett állás betöltéséről; MNL OL A 57 44. köt. 62-63. p. 1360 MNL BAZML SFL IV.2001.a Protocollum No. 48. 1757. december 7-i gyűlés. 634-635. p. 1361 MNL BAZML SFL IV.2001.a Protocollum Comitatus Zempleniensis 1765. Az 1765. június 17-én kezdődött megyegyűlés jegyzőkönyve. No. 36. 494-496. p. „Árva” Pottornyay Zsófia gyászjelen­tése (Garany, 1765. június 12.) és a vármegyegyűlés részvétlevele. 27 2

Next

/
Thumbnails
Contents