Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

A diétai szereplők

26-án az indigenátusokkal kapcsolatos vitában is JeszenákJános és a kormányzat álláspontját támogatta: akkor Koch, illetve Toussaint bárók taksa nélküli honfiúsítása mellett tört lándzsát.1358 1754-ben sikertelenül pályázott a Nedeczky József hétszemélynök halála utáni előléptetések miatt megüresedett királyi táblai ülnöki tisztségre, ám - talán fájdalomdíjként - két évvel később, 1756-ban elnyerte a királyi tanácsosi címet.1359 Népszerűségét mutatja, hogy az 1757-ben zajlott tisztújításkor közfelkiáltással ugyan újraválasztották, ám ő nem fogadta el a felkérést és végleg leköszönt hivatalából.1360 Okolicsányi János 1765. június 7-én hunyt el garanyi udvarházában. Haláláról özvegye értesítette a vármegye rendjeit. A vármegye nemessége így méltatta neves alispánját az özvegyhez írt válaszlevelében: „számos esztendeig dicsiretessen viselt Vice Alispányságában, s’ más hivataliban tett, s’ mindnyájunk által minden alkalmatosságokban tapasztalt, Hazánkhoz, Nemes Vármegyénkhez, úgy Szegény Népünkhöz való különös buzgóságára, s’ tetemes ritka érdemeire nézve fenn maradván örökös emlékezete”.1361

Összefoglalóan megállapítható, hogy a rendi ellenzékiség az Okolicsányi család ezen ágában sem volt hagyományosnak tekinthető, hosszú távon egy felfelé ívelő társadalmi mobilitás volt jellemző: a család regionális (Liptó, Árva, Szepes, Zemplén) presztízse (a família régisége, Habsburg-hűsége, vezető vármegyei pozíciók, nagybirtok-igazgatásban betöltött tisztségek, kedvező házasságok) segítette a későbbi generációkat a társadalmi felemelkedésben. Noha ez nem volt látványos folyamat, de több generáción keresztül elegendő volt a királyi-állami dikasztériumokba emelkedéshez, főispáni tisztséghez, illetve egy-egy főrangú házassághoz. Utal továbbá arra, hogy a diétái ellenzéki követek nemcsak kiváltságaikat védték a diétán, hanem egyéni kitűnési lehetőséget, országos ismertséget is hozhatott családjuknak itteni megbízatásuk. Mindez pedig a későbbi nemzedékek számára is kamatozódhatott. A rendiség és az uralkodóház század közepétől élesedő konfliktusában azonban egyre kevesebb helye maradt a politikai játéktérben az olyan „magakellető ellenzéki”-eknek, mint Okolicsányi János, aki hosszú ellenzéki bűnlajstrommal a háta mögött szeretett

1358 OK 700.467. Acta seu diarium 451. és Szíjártó 2016a. 187.

1359 Pályázatára és királyi tanácsosságára: MNL OL E 584. Személynöki iratok. No. 37-42. Bécs, 1754. október 31. Királyi kancelláriai votum a Nedeczky József hétszemélynök halálával megüresedett állás betöltéséről; MNL OL A 57 44. köt. 62-63. p.

1360 MNL BAZML SFL IV.2001.a Protocollum No. 48. 1757. december 7-i gyűlés. 634-635. p.

1361 MNL BAZML SFL IV.2001.a Protocollum Comitatus Zempleniensis 1765. Az 1765. június 17-én kezdődött megyegyűlés jegyzőkönyve. No. 36. 494-496. p. „Árva” Pottornyay Zsófia gyászjelentése (Garany, 1765. június 12.) és a vármegyegyűlés részvétlevele.

27 2