Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Indigenák az 1751. évi országgyűlésen
alkalommal gátolhatta-korlátozhatta a becikkelyezés a honfiúsítottak számára fontos, de korántsem nélkülözhetetlen jogi aktusának a végrehajtását (például a kamarai hivatalnokok, Odescalchi herceg folyamodványa, Koch és Toussaint kérvénye esetén). Ezek kapcsán megállapítható, hogy a honfiúsítás gyakorlata megosztotta a korbeli magyar politikai elitet. Egyfelől a magyar nemesi társadalom, a rendiség egésze számára politikai szempontból előnyösnek tűnhettek az indigenák: kapcsolataik az uralkodóhoz, illetve a bécsi központi kormányszervekhez, szélesebb látókörük, valamint a régi magyar főnemesi elittel már régóta meglévő házassági kapcsolataik és az országban szerzett földbirtokaik okán. Másfelől viszont a vármegyei követek által képviselt köznemesség a kormányzati érdekeknek a diétán, sőt az alsótáblán is megjelenő kiszolgálóit, illetve a magyar gazdaságra káros abszentista életmódot folytató idegeneket látott bennük. Végül azonban a század közepére a diétái döntéshozatalban a szavazatok fejenkénti számlálását visszaszorította a voksok súlyozása, amely során az indigenák követei és az összes többi egyéb csoport háttérbe szorult, illetve velük szemben felértékelődtek a vármegyei követek szavazatai. A becikkelyezett indigenátusok számának lassú növekedése a 18. század közepén nemcsak a hathatós kormányzati politikai törekvést jelzi, hanem az újonnan beilleszkedő külföldi eredetű főnemesség igényét is a jogi-társadalmi, sőt, kulturális beilleszkedésre.1161 1161 A továbbiakban érdemes lenne azon indigena famíliák családtörténetét megvizsgálni, amelyek hosszú távon Magyarországon telepedtek le és részt vettek az ország közéletében, így lassan öntudatos magyarokká váltak, mint pl. a már többször említett Gvadányi József, a felvilágosodás korának jeles magyar írója, Apeleskei nótárius szerzője (Kovács 1884.19.), az ő, vagy az állandó jelleggel Fejér megyei birtokain élő és a megyegyűléseken rendszeresen megjelenő Styrum-Limburg (II.) Károly gróf (Kiss 1938. 132-138.), vagy a Tolna vármegyei Hőgyészen élő Mercy Károly gróf. MNL OL P 507 Series B. VIII. tétel. No. 101. Nádasdy Lipót kancellár levele öccséhez, Boldizsárhoz. Bécs, 1750. május 26. és uo.: No. 106. Mercy Károly gróf levele Nádasdy Boldizsárhoz. Hőgyész, 1750. június 11.) példája tovább mélyítheti az identitás vizsgálatának irányában e társadalmi csoportról alkotott ismereteinket. 233
