Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Indigenák az 1751. évi országgyűlésen

XI. Ince pápa unokaöccsét, Livius herceget (1655-1713) még a törökellenes felszabadító háborúban betöltött érdemeire való tekintettel I. Lipót tüntette ki a vitatott értelmű szerémi hercegi címmel 1697-ben. Nem sokkal később utódja, Erba Balthasar herceg (1683-1746) 1714-ben az Udvari Kamarától nyerte el zálogjogon az itteni újlaki uradalmat. A Kancellária ugyanakkor elvitatta tőle a szerémi hercegi cím viselésének jogosultságát: címét a magyar jog szerint nem viselheti. Odescalchi kérvényében az uradalom középkori földesura (az egyébként magtalanul 1524-ben elhunyt) Újlaki Lőrinc titulusára hivatkozott. O viszont a Kancellária szerint német-római hercegi címmel rendelkezett. I. Livius Itáliában élő unokája, II. Livius herceg (1725-1804) 1751-ben — miután 1749-ben megtörtént Alsó-Szlavónia visszacsatolása Magyarországhoz — a Kancelláriához folyamodott indigenátusért. Azzal érvelt, hogy Alsó-Szlavónia bekebelezése révén automatikusan „az itt javakat birtokló földesurak igazi és kétségtelen magyarokká válnak”. A kérelmező félt attól továbbá, hogy a nem kellően tisztázott jogalapú, zálogjogon bírt szerzeményét egy magyar nemes adományba kérhetné magának az udvartól (vö. 1715. évi 23. törvénycikk 2. §.) - derült ki az eljárás során.1142

Az indigenátusok alsótáblai vitája 1751-ben

Az országgyűlés indigenákat vizsgáló bizottságát június 25-én választották meg, mely aztán Illésházy József gróf elnöklete alatt július 24—26. között ülésezett.1143 Formailag az 1741. évi diéta indigenákat vizsgáló bizottságának félbeszakadt munkáját folytatta, ám az azóta beérkezett újabb kérvényeket is napirendjére tűzte.1144 A diéta végén az új szabad királyi városok mellett az indigenátusok törvénybe iktatása ütközött nagyobb ellenállásba a rendek részéről. A kormányzat a „zavarosan kezdődött és teljes zűrzavarban végződött”1145 diétát minél előbb le szerette volna zárni, ezért sürgette a két előbb említett királyi kívánság elfogadását, hivatkozva a királynő személyes akaratára. Az indigenákkal kapcsolatos

1142 MNL OL A 1 Anni 1751. No. 45. (mikrofilmen X 4384.) Odescalchi Livius herceg folyamodványa az indigenátusért.

1143 OK 700.462. Acta diaetae. 203-206. p.

1144 OK 700.470. Diarium diaetae. 93. p. 1751. július 3-án olvasta föl felsőbüki Nagy Pál ítélőmester az előző diéta által még nem igazolt indigenák névsorát az országgyűlés nyilvánossága előtt.

1145 A diétát ezekkel a szavakkal értékelte az egyik napló záróbejegyzése: OK 700.470. Diarium diaetae. 146. p.

229