Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Indigenák az 1751. évi országgyűlésen
ellátó követek száma a pars saniomak tekintett vármegyei követek számának felét sem érte el: a 43 vármegye által küldött 86 követtel szemben az indigena főurak és arisztokrata özvegyasszonyok összesen küldtek 41 személyt.1084 Ezen számadatok után talán érthetővé válik a vármegyei követek azon félelme, hogy az indigenátusok adományozásával az országgyűlésen (tudniillik annak alsótábláján) kisebbségbe kerülnek e réteg képviselőivel szemben.1085 A nagy tömegű honfiúsításokat törvénybe iktató országgyűlések (1687: 103, 1712-1715: 89 fő) korszaka után a következő országgyűlések (az 1722-1723., 1728-1729., 1741., 1751. évi diéták) már jóval kevesebb új családot honfiúsítottak.1086 1 751-ben már csak 14 fő indigenátusa került becikkelyezésre, akik nyolc kérelmező családhoz tartoztak.1087 Ugyanekkor a bizottság az elé beterjesztett 33 kérvény közül mindössze 16-ot támogatott.1088 Mindent összevetve tehát az országgyűléshez folyamodó családok majd háromnegyede nem kapott valamilyen okból országgyűlési elismerést. További kutatások tárgya lehet e számok összevetése más diéták adataival. Annyi Ballabás Dániel adataira támaszkodva előzetesen is látható, hogy az 1741. évi diéta kevésbé sikeresebbnek tűnik az indigena családok szempontjából: ekkor hét családot cikkelyeztek be (17 fő), 17 famíliát igazoltak, 15-öt nem (17 fő), vagyis a benyújtott kérvények több, mint 40%-át egyáltalán nem vagy kedvezőtlenül bírálták el. 1751-ben tehát a lassú növekedés tendenciáját tapasztalhatjuk a becikkelyezések számát tekintve az 1741. évi mélypont után. Ebben egyfelől talán szerepet játszik az 1751. évi diétán tapasztalható tudatos uralkodói politikán túl a Magyarországon hosszú távon is megtelepedni kívánó családok társadalmi igénye az országgyűlési elismerésre. Másfelől az elutasítottak nagy aránya is jelzi azt, hogy a rendek a diétán e téren is féltékenyen őrködtek - a Habsburg Monarchiában párját ritkítóan erős - rendi kiváltságaik felett, és igyekeztek egyre szigorúbb kritériumokat állítani a pályázók elé.1089 1084 MNL BAZML SFL IV.2001.m. 6. köt. Diarium Diaetae anni 1751. pro Archivo Comitatus Zempleniensis. 1085 Ezekre a „félelmekre” később, az 1764-1765. évi diéta kapcsán az indigenákkal kapcsolatos fejezet végén térek ki részletesen. 1086 Ld. Ballabás Dániel statisztikáját az országgyűlésen elfogadott indigenátusokról: Ballabás 2012. 15-16. 1087 1751:40., 41. te. 1088 MNL OL N 73 1. cs. Iratok. Lad. X. Fasc. C. No. 1. Investigatio Indigenarum. 12. fol. 1089 A korábban erős rendi-állami hagyományokkal rendelkező Csehországban pl. a tartománygyűlés már a fehérhegyi csatát követően, az 1627. évi új tartományi rendtartás értelmében elvesztette a külföldiek számára adható honfiúság (itt: incolatus) adományozásának jogkörét, amely ezután teljesen az uralkodó jogkörébe került át: Mischler—Ulbrich 1896.139. 217
