Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Indigenák az 1751. évi országgyűlésen
osztrák szakmunka politikai helyett társadalomtörténeti szempontból vizsgálta a Habsburg Monarchia legbefolyásosabb, „össz-ausztriainak” nevezett főnemesi famíliáinak körét. Megállapításai szerint ezek a családok a Habsburg Monarchia több tartományában rendelkeztek inkolátussal, amely lehetővé tette számukra a birtokszerzést is.1069 Az indigenák magyar diétái jelenlétének kérdése a korabeli országgyűlési közélet egyik jelentős vitatémája lehetett, ezért a kérdéskör további vizsgálata mindenképpen indokolt. A honfiúsított főnemesi családokat — a hagyományos megközelítéstől eltérően - nem elsősorban az uralkodó politikai törekvéseinek eszközeiként és végrehajtóiként, hanem önálló történelmi cselekvőkként, legitim társadalmi igények hordozóiként próbálom majd bemutatni. A szakirodalom és a források olvasása közben felmerült a kérdés, hogy milyen szempontokat vett figyelembe a diéta a honfiúsításkor, az indigenák (illetve az őket képviselő távollévő követek) milyen szerepet játszottak a diétái vitákban, és miért tekintett rájuk ellenszenvvel a köznemesi közvélemény.1070 További problémákat vetett fel a csoport minőségi és mennyiségi meghatározása: nevezetesen, hogy kiket tekintett a nemesi közvélemény indigenáknak, hányán lehettek jelen a diétán indigena családok sarjai. Nem lehetett megkerülni annak a kérdésnek a megválaszolását sem, hogy az érintettek személyesen vagy képviselőik útján vettek-e részt a döntéshozatal folyamatában, illetve az országgyűlés alsó- és felsőtáblájának mekkora része tartozott e csoporthoz. Az indigenák vizsgálatakor alapvető forrást jelentett az országgyűlés indigenákat vizsgáló küldöttségének jelentése, amely tartalmazza az indigenátusuk törvénybe iktatásáért, illetve elismeréséért folyamodók kérvényeinek kivonatait és az azok elbírálásával kapcsolatos bizottsági véleményeket.1071 A jelentés jegyzőkönyvszerű formában néhány országgyűlési naplóba bemásolva is megőrződött, ám ez és a beérkezett kérvények eredeti és teljes szövegű példányai a Regnicolaris Levéltárban kerültek elhelyezésre, rajtuk a fent említett deputáció véleményével. Ez annál inkább figyelemreméltó, mert — noha az 1708—1715. és 1722-1723. évi diétán is kiküldtek hasonló deputációkat —, ilyen részletességű és szempontrendszerű jelentés - tudomásom szerint- csak az 1751. évi országgyűlés esetében készült.1072 Ez alapján a kérvényírók 1069 Scheutz 2015.150. 1070 Alapvető szempontokat szolgáltat Trócsányi Zsolt monográfiája, amelynek egy fejezetében a 17. századi erdélyi országgyűlések honfiúsítási eseteit vizsgálta a szerző: Trócsányi 2005. 53—54. 1071 Vizsgálatom során a következő napló szövegváltozatát használtam: OK 400.462. Az említett iratok: MNL OL N 73 1. cs. Iratok. Lad. X. Fasc. C. No. 1. Investigatio Indigenarum. 1072 MNL OL N 73 1. cs. 214
