Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
a rendek olyanképpen tűnnének fel az uralkodó előtt, ha a forspont, vectura, szénaadó és az ingyenmunka további természetbeli teljesítéséhez ragaszkodnának, mint akik az adófizetők sorsának javítását nem viselik a szívükön.908 Érvelésével a jobbágyok által természetben nyújtandó szolgáltatások pénzbeli megváltására akarta a rendeket rábírni. Voltak olyanok is, akik beszédeikben csak saját vármegyéik partikuláris problémáival foglalkoztak és a lokális érdekeket hangsúlyozták, vagyis nem igyekeztek retorikájukban sem a kormányzat, sem az ellenzék vezérszónokaihoz igazodni. Erre jó példát nyújtanak Maróthy Sándor máramarosi követ június 11-i szavai, akit a naplókban megörökített szónoklata szerint az adóteher vármegyék közti aránytalan leosztása, a különböző természeti csapások következményei (járvány, rossz termés, a kereskedelem pangása) foglalkoztattak, de az adóemelés kérdésében nyíltan nem foglalt állás.909 Hozzá hasonlóan Vietoris György trencséni követ is kétértelmű, és talán a tractatus diaetalis alaposabb ismeretét is nélkülöző megszólalásaival tűnt ki: például a június 21-i ülésen előre elfogadta az emelést - és rögtön az adóösszeg felosztását javasolta -, de az alsótábla egésze ellenezte azt, arra hivatkozva, hogy az még túl korai lenne.910 A kettejük adóviták során tanúsított magatartása kapcsán azt mondhatjuk, hogy az adóvita végén a naplók már az adóemelés mellett kitartó követek csoportjában sorolják fel nevüket.911 A lokális érdekek szószólóiként ismerhetjük meg a két dél-magyarországi vármegye követeit, Lábody Adám csongrádi és Marczibányi Lőrinc Csanádi követet. Egyikük sem nyilvánított véleményt konkrétan az adóemelés kérdésében, de míg az előbbi a középkorban vármegyéjéhez tartozó három, Bács megyéhez csatolt település visszaadását kérte a diétától, addig az utóbbi a Temesköz katonai igazgatásának felszámolását és a vármegyei joghatóság viszszaállítását sürgette.912 Más tárgyban felszólalásuk nem ismert. Az utóbbi beszédekben is megjelenő érvtípus alapvetően határozta meg a diéta működését még a 18. század elején, azonban 1751-től a követutasítások rendszerének és a vármegyék egymás közötti kommunikációjának erősödése révén egyre inkább az országos problémák kerültek előtérbe. Ámde a követek egy része továbbra is a patrikuláris sérelmekkel érkezett a diétára. Bessenyei 908 OK 700.468. Diarium generalis. 436-439. p. 909 PK Ktt. 118. D 32. Anni 1751 Diaetale Diarium et Acta Diaetae. 30-31. 910 OK 700.470. Diarium diaetae. 50. p. 911 Uo.49. p. 912 Lábody, majd Marczibányi felszólalása: OK 700.470. Diarium diaetae. 49., 63. p. IBI
