Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
gatók tulajdonságai közé soroltam, az adóval való túlterheltségére, a szegény nép gyámolítására és a sérelmek orvoslásának szükségességére való utalásokat pedig az ellenzéki erények közé osztottam be. Az előbbiekhez képest markánsabb véleményt alkot a vers a távollévő követek és a városi követek csoportjáról. A távollévők közül Jeszenák Jánost és Pált, az evangélikus ügyvédeket, az alsótáblai aulikus párt oszlopos tagjait (szokás szerint az 1728-1729. évi diéta óta) éri szidalom.822 Az utolsó egységben a diétán szavazati joggal nem bíró, de a diétái nyilvánosságban érintett csoportoknak is szentel némi figyelmet. Az értelem nélküli lovakhoz és öszvérekhez hasonlított jurátusok, az isteni igazságszolgáltatás vesszejében és botjában erkölcstelen módon vigasztalódni kívánó pozsonyi szüzek és a hamis tanúk által romlásba döntött, a szenvedéstörténet középpontjába állított misera plebs jelennek itt még meg.823 A Suavis allocutio Mariae Theresiae Augustae Reginae ad Hungaros status suos című pasquillus az adóügyi vitában felszólalók állásfoglalását mutatja be és agitál a rendek számára kedvezőbb adóösszeg mellett. A klérus a legnagyobb áldozatokat kész hozni a királynőért, írja a pasquillus.824 A mágnások a királynő győzködésére járulnak hozzá az adó növeléséhez. A Királyi Tábla egységesen kiáll a királynő akarata mellett: „mi mindannyian, ahányan vagyunk, rendeleted előtt megalázkodunk. Mindenben legyen meg a Te akaratod”. Míg a panaszkodó státusok az adóemelést a sérelmek orvoslásával kapcsolják össze, addig a városok feletti rendelkezés jogát maguknak tartanák meg. A vármegyék követei kérik továbbá a korábbi contributiókból származó hátralékok elengedését. Az 500000 forintos adóemelést készek megadni, ha Mária Terézia teljesíti követeléseiket. Velük szemben a városok követei összefognak a püspökökkel (vagyis a klérussal), hogy a rendeket rábírják a további adóemelésre. A városok ennek fejében csak kötelezettségeik (feltehetően a fuvarszolgáltatások) alóli mentesítésüket kérték a királynőtől.825 Végül az ország (Regnum), a hű alattvalók „egy akarattal, egyezéssel és lélekkel” beleegyeznek, hogy az adóösszeg 500000 forint, „de több ne legyen”.826 Véleményem szerint az 500000 forintos adóösszeghez való ragaszkodás az 1751. július 12. körüli diétái eseményekre utal, amikor is a rendek ragaszkodtak az alacsonyabb, 500000 forintos adóösszeghez a királynő július 6-i 822 Zsolt 27,4 alapján: „fizess meg nekik cselekedeteik szerint, találmányaik gonoszsága szerint”. 823 A jurátusokra: „ne legyetek mint ló és öszvér, melyeknek nincs értelmük” (Zsolt 31,9); a pozsonyi szüzekre „a te vessződ és botod vigasztalnak meg engem” (Zsolt 22,4) és a misera plebs-re „ne adj engem szorongatóim akaratának” (Zsolt 26,12). 824 OSzK Ktt. Quart. Lat. 2497. 8. föl. 825 Szíjártó 2005. 169-173. 826 OSzK Ktt. Quart. Lat. 2497. 8. föl. 16 8
