Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
szerint a 7-én leérkezett királyi leiratot a főrendek nem merték megtárgyalni, talán amiatt, hogy ebbe még az alsótábla sem fogott bele. Az inaktív felsőtábla tagjait öt nap alatt csak a nádor, Grassalkovich kamaraelnök, Esterházy Ferenc tárnokmester, Barkóczy egri püspök és Károlyi Ferenc gróf tábornok személyes beavatkozása tudta meggyőzni a mielőbbi állásfoglalás szükségességéről.699 Végül az alsótábla július 12-i ülésén kezdett neki a királyi leirat tárgyalásának. A személynök buzdító szónoklata után Török Sándor az emelés lehetetlenségét emlegette, majd Bacskády barsi követ utalt a vármegyék és az ország eladósodottságára. ítélete szerint a felhalmozott adóhátralékok összege immár 1,3 millió forint, így ironikusan szólva ebből egy újabb felajánlást is lehetne tenni.700 A többi napló - a felszólaló nevének megnevezése nélkül - 1 190000 forintra utal.701 Az általam ismert naplók közül egyik sem örökítette meg részletesen a név szerinti hozzászólásokat ezen az ülésen, de a kiforrott véleményekről sommás összefoglalókat azért találunk. A lejegyzett álláspontokból úgy tűnik, hogy az alsótábla — az előző vitákhoz képest — nagyon megosztott volt, így a kormányzatnak könnyebben sikerült akaratát később keresztülvinnie. Állítólag akkora volt a tumultus, hogy a többséget sem lehetett megállapítani.702 703 A követek legradikálisabb csoportja attól tartott, hogy a pénzbeli megváltás után a szolgáltatásokat a továbbiakban is behajtják majd természetben, ezért elvetette a megváltást, mint eddig szokatlan eljárást. Mindezért a korábban megajánlott adóösszeg mellett érdemes kiállni, hozzátéve az eddigi szénaadó eltörlését - vallották. Az ellenzéki vezérek, Csuzy és Okolicsányi ragaszkodtak a félmilliós adóemeléshez, de még további feltételként szabták volna ezen túl, hogy a katonai kihágások és visszaélések orvoslása kerüljön bele a királyi válaszleiratba.707 Mások úgy vélték, hogy kérni kell az uralkodótól, hogy a félmilliós adóösszegbe számítsák be az említett szolgáltatások megváltását, de ennél többet nem lehet adni (Török győri és Bacskády nyitrai követ).704 * Voltak olyan aulikusok, akik úgy gondolták, hogy egymillió forintos adóemelést lehetne tenni, majd utólag kérni kell a királynőtől a teher csökkentését. A kormánypárti rendek másik része szerint nem kell megtámadni a benigna resolutiót. Javasolták, hogy meg kell 699 Hornig 1903. 66. A napló Hornig Károly interpretációjában ezt a kifejezést használta: „magánúton iparkodtak az egyéneket engedékenységre bírni”. 700 MNL OL N 114 13. köt. 1751. július 12. 701 OK 700.470. Diarium diaetae. 107. p. és MNL BAZML SFL IV.2001.m. 6. köt. Diarium Diaetae anni 1751. pro Archivo Comitatus Zempleniensis. 111. p. 702 Arneth 1870. 203-204. 703 OK 700.470. Diarium diaetae. 107. p. 704 A két követ véleményét egyedül közli: MNL OL N 114 14. köt. Diaria diaetae Posonisensis anni MDCCLI Volumen 1.250. G2
