Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
a megyék Szlavóniához tartoznak, ahogy a három megye közül az egyik neve (Szerém) is mutatja - vélte Magdics.657 A személynök válaszában a horvát álláspont anakronizmusára mutatott rá, amikor megjegyezte, hogy a középkori Valkó megye helyét sem sikerült meghatározni, nemhogy a Szerémségét.658 A terület „kettős joghatósága” felett zajló vita végeredménye az 1751. évi 23. törvénycikk megalkotása volt.6S9 Ezután a rendek visszatértek a főrendekhez küldendő deputáció ügyére. Rövid vita után a következő feltételekkel szavazták meg a félmilliós adóösszeget: 1. Az összes rendi postulatumot újra felterjeszthetik. 2. A terület-visszacsatolásokról készült jelentéseket foglalják írásba és diktálják le nyilvánosan. 3. A horvát bánt kérni kell, hogy a Szerémség ügyében tegyen írásbeli jelentést a rendeknek. 4. Két új bizottságot rendeljenek ki a jogügyi sérelmek összegyűjtésére és az indigenák (honfiak) felülvizsgálatára.660 Gusztinyi kanonok vezetésével a felsőtáblára menesztett küldöttség követeléseit a főrendek végül elfogadták.661 A főrendek június 23-25-i magatartásának tükrében látható, hogy az alsótáblával való feszültségek kiéleződésének elkerülése végett egy bizonyos ponton túl hajlandóak voltak a kompromisszumra, nem mindenáron és minden alkalommal szolgálták ki az udvar érdekeit. A bécsi udvari körökben a magyarok közül a legjelentősebb pozíciókat elérő, és itt legnagyobb befolyással bíró Batthyány Károly mégsem szakadt el teljesen a hazai nemesi társadalomtól politikailag, mint ahogy a szakirodalmi vélemények alapján várnánk tőle, mert adott esetben 657 MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 25-i ülés. A horvát követ eljárása nem meglepő: a szábor áltál kibocsátott és a pozsonyi diétára delegált követeinek adott instrukciójának második pontja is az 1741. évi 50. törvénycikkel szembeni ellentmondást és végrehajtása elleni bécsi „lobbizást” írta elő. Erről a horvát szábor végzései tudósítanak: Zakljucci 1968. 144. 658 MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 25-i ülés. 659 A szakirodalom szerint a Szerémség a 15. század végéig egyértelműen Magyarországhoz tartozott. Szlavónia alatt ekkor még a Magyarországtól délnyugatra fekvő területet, Kőrös és Zágráb megyét értették. A török pusztítás nem kímélte a térség népességét sem, a középkori birtokviszonyok és közigazgatási határok feledésbe merültek. A kicserélődött lakosság és birtokos réteg egyre inkább a két folyó közének keleti részét kezdte el Szlavóniának nevezni. A határőrvidékké lett területeken 1743-ban Batthyány Károly bán elnöklete alatt kezdődött meg a vármegyei struktúra visszaállítása. Ennek során a horvát hatóságok szembekerültek a magyar jogértelmezést képviselő kamaraelnökkel, Grassalkovich Antallal. Az 1751. évi 23. törvénycikk végül megerősítette a status quót: azt a gyakorlatot, miszerint a három megye követei ülőhelyet és szavazati jogot bírnak a magyar diétán is, de fenntartotta a bán fennhatóságát is a terület felett. Valkó vármegyét végül nem állították vissza, területén a három szomszédos, visszaállított megye osztozott. A horvát kérdésre: Miskolczy 1927. 31-34., 56-57.; Sokcsevits 2011. 225., 234-235. 660 OK 700.470. Diarium diaetae. 66-67. E két utóbbi pontot Csuzy Gáspár javaslatára iktatták be az üzenetbe. Erre: MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 25-i ülés. 661 Hornig 1903. 59. H5
