Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Az adókérdés az 1751. évi diétán

principálisok legitimus indigenák-e? s e mellett előbb superalni kelletik”.647 Véleménye rávilágít arra a diéta intézménytörténetében hosszú távon meghatározó folyamatra, amelynek során az alsótáblán a vármegyei követek kisajátítják a döntéshozatalt és más országgyűlési csoportokat kiszorítanak ebből. A megyei követek erejét jelzi, hogy a voksolások teljesen eltűnnek majd a diétáról, ami hosszú távon garantálja, hogy ne kerülhessenek kisebbségbe más országgyűlési csoportokhoz (például a káptalani követekhez, a városokhoz és a távollévőkhöz) képest.648A határozathozatalban ekkor már — mint látjuk - egyfelől a véleménynyilvánítással történő szavazás volt a főszabály, amelyben a vármegyei követek voksa volt a döntő. Másfelől az erről szóló vita megmutatja, hogy ez a fejlődés korántsem volt egyenes vonalú, és a személynök a kezében lévő elnöki hatalmat könnyen használhatta fel a makacs, de kisebbségben lévő ellenzéki csoportok megtörésére azzal a fenyegetéssel, hogy fejenként szavaztatja meg őket. Az egyet nem értés esetén, jelen esetben a táblánkénti vagy testületenkénti szavazás jelentette a kompromisszumot. Végül az országgyűlési ifjúság politikai szerepére is fény derül az ülésnap áttekintése alapján, amely a rendi ellenzék mellett való véleménynyilvánításaival sokszor ellehetetlenítette az ülések szokványos menetét, és ezzel alkalmat adott a személynöknek a döntéshozatali mechanizmusba való - a kormányzat számára kedvező irányba történő - radikális beavatkozásra.

A küldöttséget végül elküldték a felsőtáblához, de az kevesellte a félmilliós adóemelést, és további 100000 forint megszavazását kérte a rendektől. Barkóczy Ferenc egri püspök beszédében a királynő kegyességét, a két tábla közötti egyetértést és a haza iránti szeretetet (in Patriam amorem) hozta fel érvként a további adóemelés mellett.649 A rendek között ismételten zavar támadt, most a káptalani követek csoportja ellen támadt föl a bizalmatlanság. Beniczky István pesti követ felvetette, hogy a hírvivő küldöttség szónoka, Galgóczyjános a megfogalmazott üzenetet nem kellő pontossággal adta elő a főrendeknek, de Sallér István vasi alispán és követ megvédte a vádak ellen követtársát. Prónay nehéznek, de elkerülhetetlennek mondta a további emelést. Vele szemben Csuzy az emelés ama feltételét hangoztatta, hogy a legutóbbi megajánlás végleges volt és ennél

647 MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 22-i ülés. Idézi: Rozgonyi 1944. 26. Vagyis van-e a távollévő követeknek megbízólevele és vajon megbízóiknak, az indigena főuraknak a honosságát a diéta törvénycikkbe foglalta-e.

648 Szíjártó 2005. 286., 296.

649 OK 700.462. Acta diaetae. 53. p.

H2