Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Bevezetés

és az uralkodók közti érdekegyeztetés, a kompromisszumok, a kölcsönös alkalmazkodások vagy a szerepátfedések tanulmányozása."

Az egyes viták tárgyalása során megpróbáltam csoportosítani a diétái szereplőket, így kormánypárti és rendi ellenzéki csoportokra osztottam a politikai véleményformálók körét. A modem politikai diskurzusokról állapítja meg Niklas Luhmann, hogy sajátos kommunikációs kódja a „kormányozni vagy ellenzékben lenni dichotómiája”.11 12 13 A politikai viták során mindig megkonstruálódnak a politikai ellenségek, még akkor is, ha az azokban részt vevő személyek semmiféle politikai akciót nem hajtottak végre." A hatalmi viszonyok a politikai viták során, azok mentén alakultak és formálódtak, de folyamatos változásban voltak. Ezt a kijelentést a 18. századi magyar diéta vizsgálatára is érvényesnek tartom. Tisztában vagyok azzal, hogy nem viszonylag állandó, modern értelemben vett, intézményesült politikai pártokkal találkozunk, hanem pillanatnyi érdekszövetségekkel. Az érdekek érvényesítése - mint látni fogjuk - a kormányzat támogatóinak soraiban és az ellenzék köreiben egyaránt lehetséges volt.14 Az ellenzék létezésének alapja a mindenkori kormánypolitika vitathatósága és a nyilvánosság, ahol a vita folyhat. A korabeli ellenzéket egyfajta lojális oppozíciónak tekinthetjük, amely az alkotmányos követelményeknek megfelelően politizál, de (általában) nem törekszik a politikai rendszer felbomlasztására. Elgondolásom szerint egyfajta „issue-ellenzék” , amelyre egy-egy konkrét téma kapcsán kiformálódó ad hoc ellenzéki magatartás volt jellemző.15 A kora újkorban a politikai viták közjogi intézményekről, törvényben rögzített jogokról szóltak, ezek segítségével definiálták álláspontjukat a felek: értelmezve és újraértelmezve ezeket.16 A viszonylag szilárd pártszerveződések a korabeli Európa parlamentáris-rendi képviseleti intézményeiben még nem, vagy csak csíráikban figyelhetőek meg. A német Reichstag 18. századi történetének kutatásában teret nyert az a szemlélet, amely az osztrák és porosz „párt”, vagyis a két nagyhatalomhoz kötődő, a birodalmi gyűlésen jelen lévő szereplők kliensi csoportjainak küzdelmét vizsgálja.17 Még a 18. századi Angliában is — ahol ekkorra már egy viszonylag homogén pártrendszer alakult ki - a parlamenti viták legállandóbb rendezőelve az udvar

11 Átfogó kutatási programot és új szempontrendszert vázolt fel újabban Petr Mat’a: Mat’a 2006. 355-356.

12 Idézi: Szabó 2003.142.

13 Szabó 2006. 72.

14 Haskó-Hülvely 2003.40., 43.

15 Haskó-Hülvely 2003.182-183.

16 Sashalmi 2015.210-211.

17 Rohrschneider 2015.27.

3