Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
kényszerítettek.573 Hozzá csatlakozott Pászthory soproni követ, aki ellenzéki okfejtést alkalmazott: ha a sérelmeket nem orvosolja az uralkodó, akkor egy esetleges ellenséges betörés esetén az adófizető nép legyengült állapota miatt sem ők, vagyis a jobbágyok, sem a földesurak nem lesznek abban a helyzetben, hogy Mária Teréziát anyagilag támogassák. A terményárak olyannyira leestek, hogy ezek kereskedelméből semmi hasznuk sem származik, így adósságaikat és (adó)hátralékaikat sem tudják törleszteni. A királyi célok támogatása jegyében Jeszenák Pál vele szemben felhívta a figyelmet arra, hogy minden vármegye panaszkodik, még a jobb helyzetűek is.574 A Királyi Tábla tagjai, Brunszvik Antal, Nagy Pál ítélőmester és Rudnyánszky József ülnök közben az adóemelés mellett agitáltak.575 Utóbbi a megnövekedett népességszámmal és — félrevezető állítása szerint - tíz megyével gyarapított országterülettel érvelt az emelés elfogadása érdekében. Okolicsányi Prónay felszólalására visszautalva azt a kérdést tette fel, hogy vajon a jobb módú vármegyék többségben vannak-e az meggyengült adófizető-képességűekkel szemben.576 Ezután az adófizetést ellenző megyék követei nyilatkoztatták ki véleményüket. A két Bacskády - Bars és Nyitra vármegye képviseletében - követelte, hogy ismételjék meg a feliratot Őfelségéhez, amelyben az adóösszeg könnyítése módjának megtalálására sarkallják. Farkas Gáspár, Pozsony vármegye adószedője és követe a Helytartótanácsnak ilyen ügyben küldött nagyszámú, de eredménytelen megyei kérvényt emlegette fel, végül csatlakozott az előtte szólókhoz.577 Darvas József kételkedésének adott hangot, hogy miként tudnák az adófizetők a Huber kanonok által megajánlott összeget kifizetni, és hogyan lehetne a vármegyék között ezt elosztani. Azt bizonygatta, hogy az ellenséggel szemben csak egy erős jobbágyság és nemesség védheti meg a királynőt, ahogy erről 1741-ben az örökös tartományok védelmében tanúságot is tett az ország. Az ő nézeteit erősítette meg Pászthory László soproni követ, akinek állítása szerint a vármegyék a katonaság számára készült posztóért, amire az örökösödési háborúk során szükség volt, még 60-70000 forint értékben adósak maradtak.578 Az ellenzéket cáfolta a Kovachich-féle napló szerint felsőbüki Nagy Pál azzal, hogy a nemesi felkelés nem elegendő az ország védelmére, ezért 573 Ti. ezek a csoportok a törvények és a szokásjog alapján nem voltak kötelesek hadiadót fizetni, hanem csak taksát, ahogy a kurialisták és az armalisták: MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 12-i ülés. 574 OK 700.470. Diarium diaetae. 36. p. 575 OSzK Ktt. Föl. Lat. 616. 121. p. (66. föl.) 576 OK 700.470. Diarium diaetae. 37. p. 577 A két Bacskády és Farkas Gáspár felszólalása csak egy naplóban található meg az általam átnézettek közül: MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 12-i ülés. 578 Uo. 128
