Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
előjogaikat gyakorolhatják csorbítatlanul általa, de a szegény teherviselő nép is élvezheti ennek áldásait.569 Őt támogatta hozzászólásában a magát bosnyáknak nevező Damiani János pozsonyi kanonok, aki szerint csak azt kell tisztázni, hogy az ország a kért adóemelésnek hányad részét tudja megadni, esetleg a felét, a harmadát vagy a negyedét. Ha semmit sem találnak, akkor esedezzenek az uralkodónál. A klérus tagjainak véleményéhez csatlakozott az evangélikus Prónay Gábor, aki szerint adómegajánlással kell Mária Teréziának válaszolni, ezzel kell a rendeknek iránta való hűségüket és az alázatosságukat bizonyítani. Érvelése az uralkodók abszolutista hatalmi törekvéseit látszik alátámasztani.570 Az uralkodó a közösség üdvét (salutem publicam) képviseli, ez a legfőbb törvény (summa lex). Úgy vélte, hogy Isten az uralkodókra bízta népük, vagyis alattvalóik üdvösségét. A nép viszont akkor is kötelezve van uralkodója követésére, ha ezt nem kívánja.571 A földesurak pedig, ha jobbágyaik több terhet nem tudnak viselni, akkor a nekik adandó szolgáltatásokból kötelesek valamennyit elengedni. Vannak vármegyék és városok, amelyek adóval túlterheltek, míg más törvényhatóságok jobb módúak, mint Pest megye: ezek mások sorsán hozzájárulásukkal tudnának könnyíteni - vélte Prónay.572 Ezzel szemben ellenvetéssel élt Okolicsányi János, aki szerint a belső békét kell először biztosítani a külső békesség előtt. Ezt alátámasztja az is, hogy az adófizető népet eladósodottsága miatt állandó katonai végrehajtások terhelik. Sőt, megyéjében, Zemplén vármegyében a lakosság már fosztogatásra és rablásra adta a fejét, sokan elhagyták a lakhelyüket, és Lengyelországba szöktek. Nem is beszélve azokról a nemesekről, molnárokról, kocsmárosokról stb., akiket már telkük után is adófizetésre 569 OSzK Ktt. Föl. Lat. 616.120. p. 570 Kisteleki 2011.95-97.; Stipta 2011. 107. Itt elég utalnom Bodin és Hobbes államelméleti munkásságára. Bodin szerint pl. az uralkodók abszolút hatalmát csak az isteni- és a természetjog, valamint a fundamentális vagy alaptörvények korlátozzák. A közönséges törvények nem kötik a szuverén uralkodókat, az uralkodók - a régi római jogi felfogás alapján - fel vannak mentve e törvények hatálya alól, viszont a szuverén maga minden törvény forrása: bármikor felülvizsgálhatja előző rendelkezéseit. Hobbes szerint az uralkodó feladata, hogy népe minden erejét a béke és a közös védelem szolgálatába állíthassa. Szabó Márton szerint a felvilágosodás előtti kor közgondolkodásában az idézetben említett közjó mindenkori képviselőjének magát az uralkodót tartották, mivel ő reprezentálja a földön „az isteni törvényt”, amit feltétlenül népe javára használ fel: Szabó 2016. 463-464. 571 A Kovachich-gyűjtemény egyik naplójában ez így szerepel: „a legfőbb törvény a közösség java és a nép megőrzése”: MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 12-i ülés. 572 OSzK Ktt. Föl. Lat. 616. 66. föl. Egy másik napló utal arra a kiszólására, amelyben különböző megyékben fekvő birtokaival példálózik az adófizetési képességek közti különbségeket megvilágítva. Míg Pest megyéből jövedelmei magasak, addig Nógrádból közepes, Túróéból pedig kevés jövedelme származik e vármegyék eltérő mezőgazdasági termelési adottságai miatt.
