Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen
boldogsága”.452 Javaslataiban azonban törekedett megtalálni a módját annak, hogy hogyan egyeztesse össze a rendi érdekeket az uralkodó a Monarchia egészének javát szemet előtt tartó céljaival. Bartenstein javaslatai Magyarországgal szemben sokkal kevésbé voltak ellenségesek, mint Wenzel Kaunitz von Rietberg herceg államkancellár tíz évvel később, 1761-ben papírra vetett gondolatai. Míg Bartenstein a gazdasági kapcsolatok kölcsönös fejlesztésében látta a dinasztia, az osztrák birodalomfél, illetve a magyar rendi politikai elit közötti megegyezés zálogát, addig Kaunitz — talán okulva az 1751. évi diéta kedvezőtlen tapasztalataiból is - Magyarországgal szemben már politikai téren diszkriminációt javasolt. Nem térve ki vótuma minden egyes pontjára, elég csak arra utalnunk, hogy Kaunitz ellenezte a diéta ismételt egybehívását, és egy fokozatos, lassú, de a rendi intézményrendszert megkerülő reformfolyamatot körvonalazott.453 Ehhez hozzájárult még Kaunitz társadalomképének — a korábbi vezető politikusokhoz képest - újszerű volta. A főnemességet Kaunitz a korábbiakhoz képest erőteljesebben kívánta a tartományi-partikuláris érdekeket is felülíró közjó, pontosabban a dinasztia szolgálatába állítani. A kancellár nem a születés alapján, hanem az illető hivatali-katonai érdemei és műveltsége alapján határozta meg a nemességet.454 Ebbe az elképzelésbe a renitens, erős partikuláris előjogokkal rendelkező magyar politikai elit és képviseleti intézménye, a diéta aligha férhetett bele. Az uralkodó július 24-i és augusztus 22-i leirata A királynő az országgyűlésnek július 24-én küldött válaszleiratában megígérte a külkereskedelmi sérelmek egy részének orvoslását azzal a kitétellel, hogy azok, úgymint a harmincadok reformja vagy a tengeri kereskedelem fejlesztése az örökös tartományok sérelmére lehetnek, ezért a bécsi udvari kormányszervek véleményét is kell kérnie a döntés előtt. A leirat úgy érvel, hogy Magyarországra az utóbbi években a — hadikonjunktúra miatt — agrártermékekből jelentős készpénz folyt be, de mostanra ez a helyzet megszűnt.455 Mária Terézia beismerte ugyan, hogy az 1741. évi 27. törvénycikket (vagyis a vámreformot) 452 Ld. még Bartenstein véleményét a magyar kérdésről A kormányzat előkészületei a diéta előtt című részben. A korabeli „monarchista tábor” nyelvezetére: Brnardic 2010. 659-661. 453 H. Balázs 1989. 868-870. 454 Kaunitz nemesség-koncepciójáról: Szabó 2009. 245-246., 259. 455 Ugyanerről tudósít Andrea Trón velencei követ is, amit Jean Bérenger így interpretált: a királyi leiratok azt állítják, hogy „sok gazdagság áramlott be a Magyar Királyságba az osztrák örökösödési 102
