Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.7. Iparvédelem és divat -a Védegylet divatot teremt

úri világ házi köreiben is legföllebb a szolgáló leányokat takará”.247 A divatlapok az előbbi idézethez hasonlóan áldozatként, de egyben honleányi kötelességként mutatták be a hazai kelmék viselését. A Honderű szerint Koch és Valero a külföldinél gyengébb minőségű honi selymeiben nem szokás táncolni,248 és a kevésbé arisztokratikusnak tartott Életképek is úgy vélte, az itthon készült ruhák, sálak nem olyan finomak, mint a külföldiek.249 Egy beszámoló szerint a hazai ipart védő egyik hölgy egy főúri estélyen lila honi selyemben jelent meg, amely „oly tömött és oly különös értékű nem volt is mint külhoni társaié, annál nemesbbé tette hordozója áldozatát”.250 A Pesti Divatlap Vay Dánielt idézte, aki szerint az arisztokrácia büszkén viseli a magyar kelmét, az önmegtagadás pedig honleányi kötelesség.251 Vahot Imre jóslata szerint az 1845. évi védegyleti bálon lesznek, akik „büszke honleányi érzettel”252 viselik majd az egyszerű kartont. Jövendölése, úgy tűnik, valóra vált, az Életképek 1845-ben beszámolt egy egyszerű kékfestő ruhában, fehér derékkal és zsinórzattal, hajában fehér virággal bálozó hölgyről.253 Ugyanezen a bálon két leány állítólag minden frakkos férfinak kosarat adott.254 A sajtó nagyra becsülte ezeket az önfeláldozó hölgyeket, de valójában a nemzeti ipar termékeinek viselését hazafias kötelességnek tartották: „uraink és asszonyaink külhoniaskodása nemzeti bűn; és annál menthetetlenebb, mennél érdekesb, mennél dicsőbb glóriában állnak előttünk a honi müipamak [...] eredményei”.255 A honi ipar helyzetét felmérő Honderű azonban belátta, még nincs itt az ideje annak, hogy valamely rendezvényen kötelezővé tegyék a magyarországi kelmékből varrt ruhák viselését: ebben az esetben ugyanis üresen konganának a tánctermek. Az ok kitalálását már az olvasóra bízza: gondolhatunk arra, hogy a bálozók nem szívesen mutatkoznának a magyar ipar silányabb minőségű termékeiben, esetleg nem is jutott volna minden részt venni szándékozónak az egyelőre nem elegendő mennyiségben gyártott magyar kelmékből. A kötelezőség, ahogy hamarosan látni fogjuk, a védegyleti mozgalom éveiben fontos kérdés lett.

247 Vahot Imre: Üdv és hála hölgyeinknek a nemzetiség szent nevében! Pesti Divatlap, 1845. március 6. [297]-298. p. [297.] p.

248 Honderű, 1844. november 7. 371. p.

249 Divat. Életképek, 1844. 22. füzet 724. p.

250 Honderű, 1846. február 24. 155. p.

251 Pesti Divatlap, 1844. november 24. [ 123.] p.

252 Pesti Divatlap, 1844. 23. sz. 171-172. p.

253 Életképek, 1845. január 25. 128-129. p. 128. p.

254 Pesti Divatlap, 1845. január 26. 130. p.

255 Honderű, 1843. szeptember 16. 351. p.

85