Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.7. Iparvédelem és divat -a Védegylet divatot teremt
táncvigalmakról szóló tudósításokkal, ahol a honi kelme, közöttük az egyszerű karton, illetve a magyar szabású öltönyök játszották a főszerepet a nemzeti táncok és a honi társalgási nyelv mellett. Ennél többet csak azokról a bálokról beszéltek a lapok, amelyek nem voltak eléggé nemzetiek, ahol a honi még nem volt divat. A luxuskritika folyamatosan jelen volt a 19. századi divatlapokban, ami a morális érvek mellett szorosan kapcsolódott a hazai ipar védelméhez is: a szerzők úgy érveltek, hogy a hazai ipar elmaradottsága miatt a fényűzési cikkeket külföldről kell beszerezni, így a pénz külföldre folyik, amit itthon hasznosabb és szükségesebb dolgokra (például jótékonykodásra) is el lehetne költeni. A megoldás a divatlapok szerint egyszerű: el kell fogadni a hazai ipar által kínált egyszerűbb árukat, ezzel támogatni a hazai ipart, a több megrendelés pedig jobb munkára buzdítja az iparosokat. Ezt a gondolatmenetet többek között Ney Ferenc is kifejtette egy írásában, közvetlenül a korábban már részletesen bemutatott, a nemzeti öltözetnek a nemzet létrejöttében és megmaradásában játszott szerepét is taglaló cikksorozata után, és nyilvánvalóan attól nem függetlenül.232 Az egyszerűségnek ugyanis a kortársak szerint a honi ipar fejlődésén túl is van hozadéka. Amennyiben anyagi helyzettől függetlenül mindenki az egyszerűt választja, például beéri a kevésbé finom és díszes, de hazai textíliából és itthon készült öltözetekkel, az a nemzeten belüli válaszfalak leomlását, a nemzet egységesülését segíti elő: „a külső anyagi választófalak gyérültével az általánosan elfogadott és megkedvelt egyszerűség mindenkit saját szabad és jó kedvből eredő választása szerint ruházand, igen természetes, hogy gyérülend s lassankint eltünend a szemsértő tarkaság, a kedélyek összébb simulnak, nem érezvén visszataszíttatást már külső tekintetnél fogva is, az általánosb egyszerűség egyszerűsítést szülend lassankint, s így megtéve az igényelt lépés az összeolvadásra.”233 A magyar textíliák vásárlásával tehát két ponton is lehetett csatlakozni a „nemzetiségiért folytatott küzdelemhez. A hazai ipar támogatása egyrészt az önálló nemzeti fejlődés elősegítésének eszköze volt. Másrészt a honi kelmék megfeleltek a korszakban gyakran hangoztatott „egyszerűség” elvének, amely a nemzeten belüli választóvonalak eltörlésének egyik alappillére volt: az „egyszerű”, olcsó anyagból készült öltözetet ugyanis bárki megengedhette magának. A - rövid életű és csak korlátozott sikert felmutató - Védegylet pedig először fogta össze az ellenzéket, szinte minden társadalmi rétegből akadtak támogatói az arisztokratáktól az egyszerű polgárokig.234 232 Például Ney [Ferenc]: Egyszerűség. Honderű, 1843. április 1. 253-254. p; április 3. 261— 262. p. 233 Ney [Ferenc]: Egyszerűség. Honderű, 1843. április 3. 261-262. p. 262. p. 234 Gerő 1993. 36-37. p; Cser 1996. 82
