Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.6. Zeke és frakk
számít, mint ahogy az is, hogy az öltözködés nemzetiessége számára egyáltalán nem külsőség, hanem lényegi kérdés. Ahogy az már lenni szokott, anyagi természetű vádaskodás is felmerült a két párt vitája során. A Zeke feltételezte, hogy a frakkosok frakkja már készen volt, így nem akartak másik öltözetet csináltatni, a frakkosok pedig elképzelhetőnek tartották, hogy a zeke divatját a nagy haszon reményében pesti szabómesterek erőltették a bálozókra.223 A szabók elleni vád gyakran elhangzott, igaz, általában a divatot bíráló, divatellenes írások vélték úgy, hogy a divat elsősorban a belőle élő mesterek és kereskedők nyereségvágyán alapul. A frakkpártiak tehát, úgy tűnik, a nemzeti öltözet 40-es évekbeli báli szereplését is divatként értelmezték - ezt támasztja alá a „bálöltözeti divatkórság” kifejezés, amellyel egy hamarosan tárgyalandó vita során illették a jelenséget. A divat ebben a kontextusban nem belülről fakadó, hanem gerjesztett, érdekek által irányított jelenség. A divatlapok tanúsága szerint 1842-ben a magyar tánc vezető szerephez jutott, a magyar öltözet viszont egyelőre csak elszórtan jelent meg a pesti bálokon. Maguk a divatlapok sem törekedtek az európai divat kizárására, hiszen, ahogyan azt már említettem, divatrovataikban többnyire a párizsi, bécsi divatról számoltak be, és divatképeik is elsősorban párizsi divat szerint készült ruhákat ábrázoltak - sőt, egyikük 1843 elején pesti férfi bálöltözet gyanánt is frakkot mutatott be, igaz, pesti szabó műhelyéből.224 A frakk a későbbiekben is jelképe maradt a külföldről érkező divatnak. A karikatúrák előszeretettel használták az osztrákok ábrázolásához, szembeállítva a nemzeti öltözetben ábrázolt magyarokkal. A magyar öltözet terjesztése érdekében felszólalók valamennyien egyetértettek abban, hogy a frakk csúnya és célszerűtlen, egyesek szerint férfiatlan is, feleslegesnek tartott szárnyai pedig állandó gúnyolódás tárgyát képezték. Az Életképek egyik szerzője, Szeberényi Lajos 1844- ben „á bas a frakkokkal!”225 jelszóval „frakkirtó társaság” alakítását javasolta. 223 Zekénk fölszólalása a frakkos párt ellen. Regélő Pesti Divatlap, 1842. február 2. 80. p; Regélő Pesti Divatlap, 1842. január 26. 69. p. 224 Divatkép. Regélő Pesti Divatlap, 1843. január 8. 66. p. 11. ábra. 225 Mi újság Budán. Életképek, 1844. I. 39-40. p. Szeberényi Lajos (Maglód, 1820 - Pozsony, 1875) evangélikus teológiatanár, az 1840-es években Pesten élt, és főleg hírlapírással foglalkozott. 79
