Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.6. Zeke és frakk
az 1840-es években a nemzeti öltözet kapcsán a divatlapokban zajló vitákban a nemzeti és az európai divat egymást kizáró öltözködési rendszerként jelent meg. A zeke és a frakk szópárbaja az 1842. évi báli idényben zajlott a Társalkodó és a Regélő Pesti Divatlap hasábjain. A vita középpontjában az a kérdés állott, mely öltözet a megfelelő a bálok alkalmával. A magyaros, illetve az általános, európai divat szerinti (báli) öltözködés híveinek vitája nem egyszerűen a „hazafiak” és „világpolgárok” összecsapása volt, bár látni fogjuk, hogy a két fél az öltözködés funkcióján kívül a hazafiságot is eltérően értelmezte. A „zekések” számára a „nemzetiség” volt a legfőbb érték, amelynek minden más szempontot alárendeltek, míg a „frakkosok” gondolkodásában a „műveltség”, az „illendőség”, sőt, az „európaiság” állt az első helyen. 1842. január elején több lap is beszámolt az új társas magyar táncról, amelyet a bálozni készülő közönség közös táncpróba során sajátított el, és amelyhez hasonlót más zeneszerzők is készültek írni. A báli szezon kezdetén tehát úgy tűnt, hogy a magyar tánc központi szerepet fog játszani. „A mostani 1842-iki farsangon a társaséletünkben főszerepet játszó táncvigalmak magyarodása- s nemzetesedésének kezdetszakaszát ünneplendjük a fővárosban!”206 - előlegezte meg a hír kapcsán Vahot Imre január elején az 1842. évi báli szezont meghatározó témát, a nemzetiesség várható mértékének szempontjából osztályozva a tervezett pesti és budai táncmulatságokat. A szerző szerint a magyar tánchoz magyar öltözet is jár, és arról számolt be, hogy a pesti szabók „igen szép, kényelmes és jutányos magyar táncöltözeteket készítenek.207 Pár nappal később ugyanő arról adott hírt, hogy a fentebb említett táncpróbán, bár a legtöbben a szokásos „idegenszerű” báli ruhát viselték, egyes nők magyar ruhában jelentek meg, néhány férfi pedig a zrínyi dolmányt vagy „az igen csinos és könnyű, újdivatú tánczekét” öltötte fel, „s több idegenajkú (!) nézőtől hallani, hogy csak az utóbbi, nem pedig frakk illik a magyar tánchoz.”208 Vahot szerint a magyar zekét már Párizsban is kezdték divatba hozni, „s ha mi magyarok gyalázatba nem akarunk jőni, bizonyosan nem engedjük magunkat nemzeti ruhánk viseletében a külföld által megelőztetni.”209 A divatlapok egyéb206 Vachot Imre: Nemzeti mozgalmak az idei farsang előcsarnokában. Regélő Pesti Divatlap, 1842. január 5. 14-15. p. 207 Vachot Imre: Nemzeti mozgalmak az idei farsang előcsarnokában. Regélő Pesti Divatlap, 1842. január 5. 14-15. p. 208 V[ahot] I[mre]: Magyaros tánci próbavigalom. Regélő Pesti Divatlap, 1842. január 8. [17]18. p. 209 Regélő Pesti Divatlap, 1842. január 1. 14-15. p, ugyanitt nemzeti divatképet is közöltek. 74
