Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.5. "Meg ne kövezz édes hazánkfija! Miért az ázsiai ruházatot európai kaptára illeszteni javaslom!"

rág-dol mány-mente összeállítás bármelyik darabja (együtt, vagy önmagában, más, akár nyugat-európai, divatos ruhadarabokkal kombinálva), az ékítmények közül a leginkább a zsinórozás, amely önmagában is biztosíthatta bármely ruhadarab magyarosságát, továbbá az arany-ezüst csatok, prém, kard, nemzeti színek, a csizma és a sarkantyú. A női viseletnek a zsinóros selyem vagy bársony magyar derékon és fehér ingvállon kívül a kötény, a magyar fejkötő vagy párta, a jellegzetes zsinórozás, a kettős ujjak, a prém adtak magyar jelleget. Azonban ez az eszközkészlet sem volt érinthetetlen: a sarkantyú például a magyar tánchoz sokak szerint lényeges volt, de alaposan megosztotta a közönséget: egyesek ellenezték a bálteremben való viselését, mivel könnyen szétszakította a táncoló hölgyek ruháját. A szűk magyar nadrág kényelmetlenségével a Pesti Divatlap cikkírója úgy nézett szembe, hogy a bő nadrágot tartotta „keleties”-nek és eredetinek, amivel mintegy beemelte azt a nemzeti öltözék elemei közé.188

A pesti szabók a párizsi, bécsi divat felhasználásával alakították ki a korszerű magyar öltözetet a harmincas évektől kezdődően. Az európai divatot ők is jól ismerték, például nyugat-európai vándorútjuk alkalmával, vagy a külföldi divat- és mintalapok segítségével módjuk nyílt azt tanulmányozni. Az általános divat szerinti öltözékeket tették magyarrá a nemzetinek elfogadott formák, valamint néhány díszítőelem, kiegészítő felhasználásával, így létrehozva egy olyan magyar divatot, amely alkalmas volt a nemzethez tartozás kifejezésére, de mégsem ütött el annyira a nyugati öltözködéstől, hogy viselőjének teljesen el kellett volna szakadnia az európai divattól. Például a rövid dolmányok, menték meghosszabbodtak, így közelítettek a korabeli európai szalonkabáthoz, frakkhoz, a magyar nadrágnak is kialakult egy olyan változata, amelyet — a csizmát kiváltó - cipőhöz is lehetett viselni,189 a hosszú szárú, bő pantallót pedig az 1830-as évektől hordták magyar dolmányfélékhez is, zsinórozással adtak neki magyaros jelleget.190 A Honmüvész 1835-ben pesti divatképet közölt, amely a lap szerint bizonyította, hogy a bécsi, párizsi ízlés és a nemzeti szabás nem zárják ki egymást: a biedermeier női ruhán a „nemzeti testtel berakott” derék képviseli a nemzeti jelleget.191

188 Pesti Divatlap, 1844. telelő végén 200. p.

189 Flórián 2009. 96. p; Hajdú 2008. 44. p. A „magyar pantallóin az oldalvarrást zsinórral takarták el, a nadrág alján az oldalhasítékot zsinórgombolókkal fogták össze.

190 Nemes-Nagy 1900. 202. p.

191 Honmüvész, 1835. június 18. 392. p., illetve 26. divatkép. 8. kép

69