Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.5. "Meg ne kövezz édes hazánkfija! Miért az ázsiai ruházatot európai kaptára illeszteni javaslom!"

megifjítá ugyan s módosítá őket, de alakjok majd ugyanaz maradt.”170 Vagyis a bálban látott öltözetek olyanok, mint a régiek, mint az ősök öltözetei, és ennek az sem mond ellent, hogy időközben jelentős változáson mentek keresztül. A reformkori nemzeti öltözéket könnyű volt visszavetíteni a múltba, mivel az öltözködés története iránti érdeklődés csak ekkoriban kezdődött, tudományos igényű írások e tárgyban pedig csak a század második felében születtek, a divatlapok olvasói tehát kevés információval bírhattak arra nézve, valójában mit is hordtak őseik.171 172

2.5 „Meg ne kövezz édes hazánkfija! Miért az ázsiai ruházatot európai kaptára illeszteni javaslom!”'11

A barokktól örökölt magyar öltözet nem hasonlított a Nyugat-Európában viselt öltözékekre, nem volt divatos, hozzá kellett szabni az újabb igényekhez, amelyeket nem kis részben befolyásolt a francia divat. A magyar díszöltözetet költségessé és egyben nehézzé, kényelmetlenné tették az arany és ezüst csatok, hímzések, sujtások, a drága prémek, értékes szövetek. 1831-ben a Hasznos Mulatságok tudósítója úgy vélekedett, a pozsonyi koronázáson pompás magyar öltözékben megjelent bárók fejedelemnek is beillettek volna.173 Már Kazinczy Ferenc is örömmel jegyezte meg a divattörténeti munkákban sokat hivatkozott Pályám emlékezete című művében (1828), hogy a magyar urak jobb belátásra tértek, és kevésbé értékes anyagokból készíttették öltözeteiket: „végre láttuk, hogy az arany jobban áll erszényben, mint nadrágon”.174 Az 1830-as, 40-es évek divatlapjai szintén elengedhetetlennek tartották a nemzeti öltözet egyszerűbbé, olcsóbbá tételét, hétköznapi viselésre is alkalmas változatának megteremtését, hiszen ennek hiányában a nemzeti öltözet nem válhatott általánossá.175 Pirkler Adolf, a Pes170 Életképek, 1845. január 25. 128-129. p.

171 Érdekes, hogy az aktuális divathoz alkalmazkodó atillát nemcsak a divatlapok állították be ősinek, hanem a külső szemlélők is annak tartották, a nyugat-európai férfiöltözködéshez képest bizonyára archaikusnak tűnt a számukra: a titkosrendőri jelentésekben ősmagyar viseletként, az Árpádok és a hunok viseletéként szerepelt az 1820-as évek második felétől. Takáts é. n. 384-385. p.

172 Keszthely Erneszt: Néhány futékony gondolat a magyar polgári öltözetről. Társalkodó, 1832. december 15. 395-400. p. 399. p.

173 Hasznos Mulatságok, 1831. július 2. 8. p.

174 Kazinczy 1979. 229. p.

175 Lásd például Életképek, 1845. május 3. 584-586. p. 586. p.

65