Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.4. A nemzeti öltözet (lehetséges) forrásai
olyan korszakhoz kötötte a magyar ruhát, amelyben annak viselése azt a nemzeti méltóságot fejezte ki, amivel a magyarok az idegenek felett bírtak.161 „Tág volt a magyarnak még akkor e világ, s széles jó kedvében bőruhát viselt; több most a baj, nagyobb a szükség, s a szükebb körre szorított magyar szűk nemzeti öltönyt vesz magára, - s ezt is csak szükség idején.” - állította sajátos párhuzamba Vahot Imre a nemzet sorsában, illetve öltözetében bekövetkezett változást.162 A szabók, illetve a divatlapok is elsősorban 16-17. századi ruhákhoz nyúltak vissza, amikor a régi magyar öltözködést szándékoztak bemutatni és feleleveníteni. Kostyál Adám pesti szabómester saját állítása szerint tanulmányozta a nemzeti viselet történetét, metszeteket gyűjtött a régi magyar ruhákról, de azt nem lehet tudni, hogy albuma valóban régi metszeteket tartalmazott-e, vagy későbbi művészek által készített historizáló alkotásokat.163 Egy másik neves pesti szabó, a már említett Klasszy Vencel, aki a Honderű szerint „a ruhaművességet tudományi oldaláról is különös szenvedéllyel művelvén, az öltözékmódok koronkinti változásainak történeti fejtegetésére szolgálható jeles képgyűjteménnyel” bírt, a 15-16. századi öltözetek gyűjteményéből közölt képeket.164 A Pesti Divatlap 16. századi magyar „eredeti szabású” öltönyöket ajánlott a Nemzeti Színház és a magyar szabók figyelmébe: a német császár koronázásán megjelent magyar követek ruházatában a keleties jelleg dominál, például kaftánt viselnek, és megfigyelhető több, magyarnak elfogadott elem, a zsinórozás, a prémes-tollas fejfedők.165 Az azonban ezekből a képekből, írásokból sem derül ki, hogy közlésük mennyiben alapult eredeti forrásokon, és hogy mennyit adott hozzá a reformkori szabók és metszetkészítők fantáziája, mennyiben elképzelt, a múltba visszavetített és mennyiben valóságos az az öltözék, amelybe a 16. századi elődöket bújtatták, és amelyet a közreadók alapul szántak a nemzeti öltözék reformkori változatának megtervezéséhez. Ami lényeges és biztos: a kortársak szükségét érezték annak, hogy a feltámasztani kívánt magyar öltözéket ősiként és eredetiként mutassák be - a Regélő Pesti Divatlap Klasszy Vencel egy díszöltözetét például „az 161 Móra 1833. 33. p. 162 Vahot Imre: A magyar orvosok és természetvizsgálók Vili. nagy gyűlése Sopronban. Pesti Divatlap, 1S47. szeptember 16. 1209—1213. p. 1210. p. 163 Kerényi 1983. 107. p. Römer Flóris a század második felében szintén megemlékezett Kostyál tevékenységéről, a régi magyar öltözet szabásainak felkutatásáról, ami valószínűsíti, hogy valóban eredeti minták alapján dolgozott. Rómer 1872. 145. p. Lásd a Kostyál és Klasszy vitáját bemutató fejezetet is. 164 Honderű, 1843.1. március 25. 424. p. 165 Pesti Divatlap, 1845. január 5. 40. p. és mümelléklet. 62