Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.4. A nemzeti öltözet (lehetséges) forrásai
tésének igénye, a parasztság viseletéhez nyúltak,133 Magyarországon azonban - legalábbis a reformkorban - ez nem így történt. Egy pesti polgárnak, még akkor is, ha sohasem tette ki a lábát városából, számos alkalma nyílt arra, hogy találkozzon a magyar parasztok - valóságos, avagy ábrázolt, elképzelt, idealizált - viseletéivel. Elég volt kimennie az utcára, ahol máris találkozhatott népviseletbe öltözött falusiakkal, hiszen Pest társadalmának, az állandóan vagy időlegesen a városban tartózkodóknak a sokszínűsége minden bizonnyal az öltözködésben is leképeződött. Jól látszik ez, ha a korabeli városábrázolásokon nemcsak az épületeket, hanem a staífázsfigurákat is megnézzük — ezek arra figyelmeztetnek, hogy a pesti öltözködést a társadalmi csoportok, a városban együtt élő népcsoportok (helyiek és ideiglenes városlakók) (és minden bizonnyal az ízlés) szerint is tagoltan kell elképzelnünk134 - a fővárosi öltözködés a divatlapokban igencsak leegyszerűsítve, a francia divat - magyar öltözet szembenállásra korlátozva jelenik meg. A pesti polgár a népviseletekkel olvasmányaiban is találkozhatott. Az európai romantika felfedezte a paraszti kultúrát. Bár a népművészet módszeres kutatása csak a század végén kezdődött, a 19. század első felében megindult a népélet, ezen belül a paraszti öltözködés feltárása. Magyarországon először a népköltészetre irányult a figyelem. Révai Miklós már 1782-ben felhívást tett közzé a köznépi dalok összegyűjtésére, Kölcsey pedig a nemzeti költészet megteremtésének kiindulópontját látta a népköltészetben.135 Viseletsorozatok136 már korábban is jelentek meg. A folyóiratok, például a Tudományos Gyűjtemény és a Regélő is közöltek leírásokat Magyarország különböző vidékeinek népeiről, népcsoportjairól, amelyek többek között az egyik nemzeti jegynek, sajátságnak tekintett viseletre is kitértek, és néha képmelléklet is tartozott hozzájuk. A leírások között voltak tudományos igényűek, de általánosan jellemző rájuk az idealizálás, mint ahogyan a korszakban készült képi ábrázolásokra is, azonban mindenképpen hatással voltak a városi lakosságnak a közrendről alkotott képére. A városlakók a színházban is láthattak népi, vagy népies jelmezeket. Bár a paraszti öltözetek színpadi szerepeltetése a népszínművekben az 1840-es években még vita tárgyát képezte, ugyanis a kritikusok nem a néprajzi hitelességet, hanem 133 Például a svéd egyetemi hallgatók saját vidékük népviseletében jelentek meg ünnepélyeiken. Flórián 2003. 22. p. 134 Ugyanezt mutatják Max Paur von Felix pest-budai figurákat megörökítő rajzai. Paur 1978. 135 Kölcsey 1997. 59. p. 136 A viseletsorozatokról lásd például Kresz 1956; Cennerné 1972; Sásköpeny 2003; Basics 2006. 55
