Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.3. "A magyar mindenben csinosbulásra indult"
zök ugyanis gyakran az alapján ítéltek meg egy-egy bált, hogy a megjelentek mennyire képviseltek különböző társadalmi csoportokat, és milyen mértékben „keveredtek”, vagyis táncoltak, társalogtak egymással. Különösen Vahot Imre bírálta előszeretettel azokat a rendezvényeket, ahol - legalábbis szerinte - az előkelők elkülönültek a többi résztvevőtől, és dicsérte azokat, ahol mágnás, polgár, nemes együtt társalgóit, táncolt, „miután egy érdek vezérlé s lelkesítő az egész társaságot”."2 A nemzeti öltözet diskurzusa ebbe a tágabb diskurzusba illeszkedett bele, annak részét képezte. A rendi kötöttségek nélkül viselhető,112 113 bárki számára megengedhető nemzeti öltözet jól megfogható eszköze volt, illetve lehetett a „nemzetiség” terjesztésének, valamint az elkülönülő társadalmi csoportok egymáshoz való közelítésének, amely alapfeltétele volt az „érdekegyesítés”-nek. A nemzeti öltözetben magyar táncot járó bálozók és az őket akár a helyszínen, akár a lapokban megjelent tudósításokat olvasva szemlélők a nemzethez való tartozást, a nemzeti közösség egységét élhették át, ahogyan azt például Bulyovszky Gyula ábrázolta az ellenzéki kör 1848. évi báljáról szóló tudósításában: „mintha szerelmének dicső álmát valósította volna meg nemzetiségünk angyala, oly egybeolvadt lélekkel s lelkesüléssel ünnepeltük diadalát, a fesztelen vigasság bűvöletében.”114 A nemzetépítés folyamatához az is hozzátartozott, hogy újra - és nem utoljára - tisztázni kellett: mi a magyar, melyek azok a jellemvonások, szokások, jelek, amelyek alkalmasak a kitágított nemzet kereteinek kijelölésére, és amelyek ezen újonnan létrejövő közösség minden tagja számára egyformán elfogadhatók. A nemzet csak akkor létezhet, ha tagjai a köztük lévő különbségeken fölülemel- kedve integrálódnak a közösségbe. Ezt a közösséget ugyanakkor pontosan le kellett határolni, világosan kinyilvánítani azokat a jegyeket, amelyek alapján elkülönül más csoportoktól. A nemzet összetartozását tehát mind tagjai, mind pedig a külvilág számára ki kellett nyilvánítani,115 meg kellett találni az adott társadalmat 112 Vahot Imre: Nemzeti táncvigalom a pesti körben. Pesti Divatlap, 1846. február 5. 137-139. p. 138. p. 113 A rendi korszakban országos érvényű helytartótanácsi rendeletek, valamint helyi szabályozások (az árszabások záradéka sokszor tartalmazott a közrend öltözködését szabályozó rendeleteket) tiltották, hogy a közrendűek nemesi öltözetekben járjanak. A nemesek és közrendűek öltözködése elsősorban a ruhaanyag minőségében és a ruha díszítettségében különbözött egymástól. Flórián 2001. 15. p. 114 Bulyovszky Gyula: Hölgysalon. Életképek, 1848. február 20. 248-249. p. 248. p. Bulyovszky Gyula (Rákoskeresztúr, 1827 - Budapest, 1883) ügyvéd, újságíró, a márciusi ifjak egyike, az 1840-es, 50-es évek népszerű írója. 115 Löfgren 1989. 18. p. 49
