Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat

embert látunk naponkint, kivált nagy várasokban, például: Budapesten az utcákon sétálni s ácsorogni! — Miből élnek? Mit mívelnek? Ki tudja? [...] a mostan divatozó öltözetekben minden ember egy kaptára ütöttnek látszik...” Pedig, fűzi hozzá a névtelen szerző: „Első tekintetre tudnunk kell, kivel van dolgunk.”75 Az öltözékek egyformasága az egyhangúság, az unalom képzetét is felkeltette benne. Az öltözködés eligazodást lehetővé tevő szerepe természetesen nemcsak az 1830-as években, hanem később is előbukkant. „Olyanok-e végre az emberek, mint a legyek, hogy egyiket a másiktól meg se bírjuk különböztetni?”76 - tette föl a kérdést Ney Ferenc később tárgyalandó írásában. Jókai Mór pedig, ahogyan a visszaemlékezésekről szóló fejezetben látni fogjuk, a század második feléből szemlélve nosztalgiával idézte fel azt a kort és társadalmat, amelyben mindenkit fel lehetett ismerni ruházatáról.

Móth Endre szerint a nemzeti szokásokhoz való visszatérés, a nemzeti viselet felöltése egy sor pozitív változást indítana el, amelyek eredménye egy - általa elképzelt - tisztán magyar szellemű családi és társasági élet kialakulása lenne: „azonnal megszűnnének a pénzt pazarló, - Nemzetiséget korcsosító s pusztító — egészséget vesztegető — a Rényt megrontó - hiúságra gerjesztő - szívet lelket ostromló, s csábító foglalatosságok, s pusztán maradott helyeket, - tiszta Rény, atyafiságos barátság, a takarékosság, a mezei élet s gazdálkodás szeretete, a testi épség, szépség s ezekkel a szívnek s léleknek ártatlansága, nyugalma, s megelégedése foglalnak el. Azonnal nem lenne olyan kelete az idegen játékszínnek, táncnak, muzsikának, időtöltésnek, a házi társaságos körökben is azonnal megszűnnének a fennhéjázás szellemeiről való tanácskozások; hanem azok helyett a mezei gazdaságban, az ősi jogon reájok maradott jószágaikon tett, vagy tapasztalt előmenetelekről, s több eféle tréfás s gyakorta elmés beszélgetésekkel töltendjük el mulatságokra szánt ideinket.”77 Ebből az idézetből és az értekezés egész szellemiségéből is kitűnik, hogy itt még a rendi értelemben vett nemzetről van szó, a magyar nemzeti öltözet pedig ennek megfelelően a magyar nemesi nemzet tulajdona.

Az elméletet a gyakorlat követte: a könyv függeléke voltaképpen Klasszy Vencel pesti szabómester és persze az általa is készített nemzeti öltözetek reklámja, amely kimondatlanul is arra szólítja fel az olvasókat, hogy készíttessenek magyar öltözeteket hazai magyar szabókkal. A könyv első fejezeteinek fényében ellentmondásnak tűnik, hogy a hat nemzeti divatképhez fűzött leírás azt állítja,

75 Ruharendről. Rajzolatok, 1836. október 15. 662. p.

76 Ney [Ferenc]: Elágzás és összeolvadás. Honderű, 1845. március 13. 201-203. p.

77 Móth 1833. 37. p.

36