Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat
a mell közepén álló sor pedig begombolva, szinte kényszeríti a derekat a szép egyenes állásra.” Ugyanakkor a hibákat sem tagadta, a magyar kalpagot egyáltalán nem tartotta célszerűnek, a szűk magyar nadrágot pedig szerinte „közönséges öltözetül célirányosabb lenne pantallón formára megbővített lábszárral viselni; a zsinórozás azért maradhatna, valamint felkötésére a szíj is, csakhogy a szíj ne széles legyen, mert az a belső részeket jobban rongálja...” A szerző tehát a nemzeti öltözködést nem látta változtathatatlan rendszernek, úgy vélte, egyes elemeket akár el is lehet hagyni belőle, másokat pedig a kényelem, az egészség és a célszerűség érdekében, a jelenkor igényeihez alkalmazkodva át lehet alakítani - akár olyan lényeges pontokon is, mint a nadrág szabása, amelynek szűk vagy bő volta a későbbiekben is állandó vita tárgya volt. Kérdés azonban, hogy az írás mennyire tükrözte a szerző gondolkodását, véleményét, és mennyire volt - akár az olvasók, akár a cenzúra igényeit szem előtt tartva - a racionális érvelő felvett szerepe. Érvelési módja ugyanis kevéssé, végkövetkeztetése azonban annál inkább illeszkedik a hasonló tárgyban született későbbi szövegekhez: „a magyarnak nemzeti öltözete, mely - tán dicsekedés nélkül mondhatni - minden nemzetekénél alighanem célirányosabb, és alkalmasint legszebb is; mely kevés változtatással közönséges viseletül is igen alkalmatosán szolgálhatna; és mégis mi öltözetünkkel, mint hajdan nyelvünkkel, nem sokat gondolván, a pénzvadászás szülte külföldi s tán céliránytalan öltözeteket változtatjuk, holott a miénk, mondhatni, hogy magára vonja még most is más nemzetek jóvá hagyó figyelmét.”68 Móth Endre69 ügyvéd 1833-ban jelenttette meg könyvét a „nemzetiségről”, amely a nemzeti öltözetnek is önálló fejezetet szentelt, és - az egyik neves reformkori pesti szabó, Klasszy Vencel jóvoltából - néhány divatképet, illetve ruhaismertetést is közreadott, hogy az olvasók lássák, „a Nemzeti ruha, mely a Nemzetiség egyik ága, mely nagy tekintetű méltóságot szerez a nemzetnek, s mennyire fel emelve neveli a nemzetiséget”.70 Az értekezés azt a három elemet tárgyalja, amely a szerző szerint a „nemzetiséget”, vagyis a nemzetet teszi: a nyelvet, a nevelést és a viseletét, amelyek a nemzetet megkülönböztetik a többi nemzettől. 68 Sz. Horváth Menyhért: A nemzeti öltözetről. Rajzolatok, 1835. április 18. 192. p. A szerzőt Szinnyei sem ismeri. 69 Móth Endre: Rövid értekezés a nemzetiségről. Pest, 1833. A szerzőről nem lehet sokat tudni. Szinnyei szerint nevelő volt a Forray családnál, majd Csepinben, később Pesten működött hites ügyvédként. Cikkei a Magyar Gazdában jelentek meg. Egyéb munkái a Forray-család tagjainak írt költemények, egy társalkodási tanácsadó fiataloknak, illetve egy jogi szakmunka. 70 Móth 1833. IV. p. 33
