Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat

lehetne - eredetiségének megőrzése mellett - újra közdivattá, széles körben elfogadhatóvá és közkedveltté tenni — számára tehát a nemzeti öltözet általánossá, vagyis divattá válása volt a cél. írásában a reformkor két kulcsfogalma, a „nemzetiség” és a „polgárosodás” összeegyeztethetőségéről van szó.

A Rajzolatok első évfolyamában jelent meg Sz. Horváth Menyhért írása A nemzeti öltözetről. Horváth kiinduló kérdése: meg kell-e tartani a nemzeti öltözetet. Kizárólag a célszerűség szempontjából, higgadtan vette sorra a magyar férfiöltözet egyes elemeit, írásában nyoma sincs annak a pár évvel később már szinte kötelező emelkedettségnek és pátosznak, amely a nemzeti öltözetről (és a nemzeti eszköztár minden eleméről) szóló megnyilvánulásokat jellemzi. A szerző a nemzeti öltözetet a „nemzetiség” szempontjából nem is tartotta elengedhetetlennek, szerinte az egyes nemzetek öltözetei csupán az eltérő éghajlat miatt különböznek egymástól, a nemzeti öltözet a nemzet külső megkülönbözető jegye és nem pedig lényege - ő ugyanis úgy vélte, kizárólag a nyelv teszi a nemzetet.

Horváth a kérdésre természetesen igennel válaszolt, és írása végén a nemzeti öltözet szépségéről is ejtett néhány szót, az olvasót mégis pusztán érvekkel, érzelmek nélkül kívánta meggyőzni arról, hogy a nemzeti férfiöltözet legtöbb darabja megfelel az öltözetekkel szemben támasztott - funkcionális, esztétikai és gazdasági - követelményeknek, alkalmas „közönséges öltözetül”, vagyis nemcsak díszruhának, hanem mindennapos viseletnek is. A magyar nyakravaló például „a nyakat egyenes állásra szoktatja, és a vérnek szabad folyást enged”; a zrínyi67 vagy atilla dolmány „fennálló gallérja a nyak egyenes állását nem akadályoztatja,

67 Az atilla és a másik legismertebb reformkori zsinóros dolmányféle, a zrínyi eddig ismert első említése 1817-ből származik (az eredeti helyesírást kivételesen megtartottam): „Tűrhető ez a szörösködés Atila mentében, vagy Zrínyi dolmányban, mely a torzomborz artzal össze fér; de mikor frakba búvik a múlt századú alak, olyan az, mint p.o. Hunyadi János álló képe lenne pantalonban.” - írta Dessewffy József a Bártfán látott szakállas férfiakról. Dessewffy 1818. 141. p. A zrínyi felálló, egyenes gallérral ellátott dolmányféle. Nevét onnan kapta, hogy (a szigetvári hős) Zrínyit hasonló öltözetben ábrázolták. Divatba hozatalát Kömernek az 1830-as években népszerű, sokat játszott Zrínyi-darabja gyorsította meg. Az atilla, a régi, hosszú dolmány felélesztéseként létrejött, combközépig vagy térdig érő, ritkásan zsinórozott ruhadarab, a 18-19. század fordulóján divatos kurta dolmányt (ún. spencerdolmányt) váltotta fel. A Nádasdy Mausoleum országszerte ismert képén Attila hun király hasonló öltözetben szerepelt, az elnevezés valószínűleg innen származott. Mind az atilla, mind a zrínyi a szabók által tervezett öltözet volt, és igazodott a nemzetközi férfidivathoz, megszületése összefüggött az európai férfidivat változásával, a ruha meghosszabbodásával; ugyanakkor hasonlított a 17. századi dolmányokhoz is, így válhatott a 17. századi nemesi öltözet a 19. századi nemzeti öltözet mintájává. Az atilláról és a zrínyiről bővebben lásd például Nemes 1900. 200. p; Ságvári 1987; F. Dózsa 1997; 1116 82-87. p. 19. századi atillák láthatók az 5. és 6. képen.

30