Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat
rópán csüggjön tehát a mesterember tekintete, s vegyen tőle mindazt által ázsiai öltözetben, amivel ez kellethetné magát...”64 - vélekedett, ami azt jelentette: az ázsiai gyökerek megtartásával, de az európai (polgáriasuk) ízléshez és a jelenkor anyagi lehetőségeihez alkalmazkodva kell megalkotni a korszerű nemzeti öltözetet. Úgy gondolta, hogy a magyar nemzeti öltözet éppen drágasága, pompája (vagyis ázsiai tulajdonságai) és kényelmetlensége miatt ment ki a divatból, tehát olcsóbbá és kényelmesebbé kell tenni, mivel ellenkező esetben az emberek az ízlésüknek jobban megfelelő, európai divatú öltözékeket választják. A nemzeti öltözet átalakítására vonatkozó javaslatai is ennek a gondolatnak feleltek meg. A kényelem érdekében például a magyar öltözet Keszthely Emészt szerint készülhet vékonyabb szövetből, hogy nyáron is kényelmes viselet legyen, a szűk magyar nadrág helyett pedig elfogadható a „magyar mintára szabott” „pantalon”, ami a kevésbé tökéletes termetű férfiakon is jól áll, hiszen „a magyar nadrág nem oly könnyen rejtheti el, mi nincsen. A vékony vagy görbelábúak száma pedig nem oly csekély, főképp városokban.”65 Az olcsóság és egyszerűség (ez jelenti az egyszerűbb díszítést, vagy a díszítés mellőzését, de az élénkebb színek kerülését, az európai férfidivathoz való alkalmazkodást is) pedig nemcsak a szegényebbeknek, hanem a feltűnést kerülő gazdagabb polgároknak is kedvez. A nemzeti öltözet elterjedéséhez ugyanakkor a szerző véleménye szerint az is fontos, hogy haladjon az ízléssel, legyen változatos, amihez „ügyes, haszonleső mesteremberekre” van szükség. Terjesztése pedig a fővárosi előkelők feladata, akik példát mutatnak, mások pedig követik őket: „valamely köztiszteletü méltóságos, nagyságos fő, ki lelkes elszánással magát s háznépét magyarosítván, példája- s ízlésével maga után jártatná a követni s utánzani szerető sokaságot.”66 Keszthely Erneszt tehát ázsiaiság és európaiság szembeállításából indult ki, de azon túlmenően arra kereste a választ, hogy miért pártoltak el a magyarok a nemzeti viselettől, milyen eszközökkel, illetve kiknek a segítségével lehetne kiküszöbölni ezeket az okokat. Ezekben a kérdésekben az is benne rejlik, hogyan 64 Keszthely Erneszt: Néhány futékony gondolat a magyar polgári öltözetről. Társalkodó, 1832. december 15. 395-400. p., 395. p. 65 Keszthely Erneszt: Néhány futékony gondolat a magyar polgári öltözetről. Társalkodó, 1832. december 15. 395-400. p., 398. p. A magyar nadrág testhez álló, csizmába húzott ruhadarab volt, jellegzetes zsinórdíszeit akkor kapta, amikor a 18. században a dolmány megrövidült. A hosszú szárú, bő, a nyugat-európai divatban a francia forradalom után általánossá váló pantallót az újonnan kialakuló „polgári magyar ruha” részeként az 1830-as évektől kezdve atillához is hordták. 66 Keszthely Erneszt: Néhány futékony gondolat a magyar polgári öltözetről. Társalkodó, 1832. december 15. 395—400. p., 399. p. 28
