Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat

csoportokon felülemelkedő nagyobb közösség, a nemzet formálódását. A reformkori bálokról (és a társasélet más eseményeiről) beszámolók mindig erényként emelték ki, ha egy rendezvényen sokféle ember jelent meg. A báli tudósítók a ruhák nemzetiességét nem kérték számon a résztvevőkön, viszont örömmel nyugtázták, ha valaki ilyen öltözetben érkezett, ami - a báli beszámolók alapján úgy tűnik - inkább csak kivételes, feltűnő, ezért feljegyzésre méltó esetnek számíthatott.

A Honművész minden számában és önálló rovatban foglalkozott az öltözködési divattal. A divatrovat (ami általában egy-egy ruha leírását jelentette) elsősorban a párizsi (mivel innen jönnek a legújabb ízlésű öltözetek, amelyeket a bécsi és pesti szabók is mintául vesznek)59 és a bécsi, egyszer-egyszer pedig a pesti divatról tudósított. Pesti divatként a legtöbbször nemzeti öltözetet ismertettek (például atilla dolmányt), ami azonban nem jelenti azt, hogy az valóban a mai értelemben véve divat, tehát megszokott, elterjedt lett volna a korszakban. A nemzeti öltözet pesti divatként való bemutatása inkább a propagálás és egyúttal a reklám eszköze lehetett: a nemzeti ruhaleírásokat általában szabók közölték, akik a leírások által saját munkájukra hívták fel a figyelmet. A lap mellett szinte minden hónapban nemzeti divatképek is megjelentek, amelyek pesti szabómesterek által készített öltözékeket ábrázoltak, és a leírásokhoz hasonló célokat szolgáltak. A nemzeti divatképeken elsősorban magyar díszöltözetek jelentek meg, de a szabók egy-egy táncmulatsági, illetve mindennapi sétaöltözetet is bemutattak. Az, hogy a nemzeti öltözetnek általános pesti divattá kellene válnia, ennek érdekében pedig terjeszteni, propagálni kellene, az 1830-as évek divatlapjaiban explicit módon csak elvétve fogalmazódott meg. A nemzeti öltözet iránti igény, egyáltalán az, hogy jó, ha az emberek nemzeti öltözetet vesznek magukra, egy-egy beszámolóba rejtve, vagy felkiáltás, sóhajtás formájában jelent meg. Egy „kedves, honunkban is ritka” aradi mulatság magyar ruhát viselő, magyar táncokat lejtő résztvevőit „öröm volt nézni” a tudósító szerint.60 Az orosz udvarban bevezetett női nemzeti öltözet kapcsán a beszámoló szerzője költői kérdést fogalmazott meg: „Vajon szebb lehet-e ez a nálunk is annyira elfelejtett magyar öltözetnél?”61 Egy 1836-ban megjelent írás a női ruhák drágasága kapcsán jegyezte meg, hogy a közönség csak a külföldi

59 Honművész, 1835. január 18. 48. p.

60 Imrey: Magyar táncmulatság Aradon. Honművész, 1834. február 27. 142-143. p.

61 Divat. Honművész, 1834. február 9.1. Miklós cár 1834-ben a „Hivatalos nemzetiség” programja (amelynek alapja az autokrácia, az ortodoxia és a nemzetiség) keretében az udvari öltözetet is megreformálta, a nők számára orosz, a férfiak számára pedig európai divat szerinti öltözetet írt elő. Ruane2009. 153. p.

26