Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.6. Összegzés

Porzó és Megyeri történetében szó sem esik arról, hogy a nemzeti ügy iránti lelkesedésből öltöztek volna magyar ruhába - lelkesedés helyett inkább a félelem, az igaz hazafiak csoportjától való különbözőség várható veszélyei irányították döntésüket. Megyeri anekdotikus története jól tükrözi a magát a közélettől távol tartó kisember tanácstalanságát, ahogyan csak nehezen, és semmiképpen sem magától, hanem külső kényszer hatására követi az oly gyakorinak tűnő változásokat, köztük a divatot is. Megyeri így jellemezte önmagát: „Én mindig nagyon konzervatív voltam, annyira hogy később aztán még akkor is viseltem magyar nadrágot, atillát, mikor Pesten már-már mindenki megint cilinderben és franciaruhában járt.”848

A magát a magyar ruha elterjesztői között ábrázoló Viola korrajza csak a nemzeti ruhamozgalom kibontakozását magyarázta politikai okokkal, a nemzeti divat elterjedését már annak tudta be, hogy „minden valamire való úriember csak magyar díszruhában mert nyilvános helyen mutatkozni.” Kicsit később pedig egyenesen arról írt (egyes szám első személyben), hogy a magyar mhát egy csoport „ráparancsolta e nemzetre.”849 Mikszáth Kálmán Jókai-életrajzában a magyar öltözet felelevenítését a honszeretet megnyilvánulásaként értelmezte, de a nemzeti viselet elterjedése, divattá válása kapcsán már ő is a kényszert hangsúlyozta: „A nemzeti ruha már bizonyos immunitást kölcsönöz, minélfogva sietnek azt fölvenni olyanok is, akik nem szeretik, mert ha nem is kényelmesebb, de biztosabb.”850

6.6 Összegzés

Az emlékiratokból kiderül, hogy abban a korban, amikor a konfekció még nem volt általános (bár létezett), és az emberek javarészt készíttették, vagy maguk varrták ruháikat, a divat és a szokások által nyújtott keretek kitöltésében a szabók és más kézművesek, valamint a megrendelők ízlése és fantáziája is jelentős szerepet játszott: így volt ez a magyar öltözet esetében is, amelyet a divatsajtó és a divattörténetek a korábban már részletesen bemutatott okok miatt mindvégig az ősi hagyományhoz való visszatérésként igyekeztek ábrázolni. A nemzeti öltözet változatossága, az egyéni ízléshez igazodó változatainak sokasága az egész vizsgált korszakra jellemző volt. Az emlékiratok olvasásával feltárt ismeretanyag

848 Megyeri 2007. 82. p.

849 Viola 1878. 28. p.

850 Mikszáth 1907. II. 25. p.

260