Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.5. Átöltözések

a gyöngyösi Nagy Stefi „arisztokratikus” (arany és ezüst sujtásos kirívó színű dolmány, bő fehér nadrág, sarkantyús csizma) viseletét volt kénytelen „demokratikus gúnyára” (pitykés dolmány, kordovány csizma, pörge kalap) cserélni - az átöltözés oka itt az elszegényedés volt.825

Átöltözéshez vezethetett egy más vidékre, más környezetbe való áttelepülés is. A németes környezetben nevelkedő Podmaniczky Frigyes és testvére például miskolci iskolaévei alatt igyekezett idomulni a magyaros környezethez. Az otthonról hozott „csinos, de más viszonyokhoz való” divatos öltözetüket megbámulták a miskolci fiúk, a Podmaniczky-fiúk „átöltözésük” (darutoll, csáti ólmos bot) után viszont elmondhatták: „már nem is ríttunk ki annyira, mint eleinte, ami megkönnyíté számunkra a némileg idegenszerű elemekkel való egybeolvadást.”826 A miskolci szabó segítségével kialakított, a felnőttek viseletét utánzó, meglehetősen eklektikus, de a fiúk önállóságát, függetlenségét kifejező „elvadult külső” azonban az aszódi családi kastélyban nem volt elfogadható, így hazatérésük után pár hét alatt újabb ruhacsere következett: „csinos s módos magyar legénykék váltak ismét belőlünk.”827 A nemzeti öltözék ügyére meglehetősen érzékeny Vahot, akit szülei német szóra küldtek az 1830-as években Gyöngyösről Eperjesre, a Podmaniczky-fiúkkal pont ellentétes irányú átöltözésről számol be: „Csinos, magyar szabású öltönyünket is idegennel cserélték föl.”828

A ruhatár kicserélését egy új divat beköszönte is eredményezhette. Az emlékiratok tanúsága szerint a Védegylet divatot csinált, és a honi áruk vásárlását és viselését hirdető mozgalomhoz való csatlakozás maga is divat, szinte társadalmi kényszer lett. A szerzők a Védegylet szerepét emelték ki a pesti társasélet - és ezen belül az öltözködés - nemzetivé alakulásában, ugyanis a honi, vagy honinak mondott alapanyagokból készült öltözetek többnyire szabásukban vagy díszítésükben is magyarok voltak: „Divat lön páholyt tartani a Nemzeti Színházban, kék babos ruhát viselni, Füredi Miska és De Caux Mari népdalait megtapsolni. Adtak kartonruhás estélyeket, s a nagy ebédek francia bor nélkül folytak le” - foglalta össze Degré Alajos a védegyleti mozgalom társaséletre, szórakozásra gyakorolt hatását.829 Frankenburg örvendetes fordulatként jellemezte a változást, amelyben saját lapjának is kiemelt szerepet tulajdonított: „magyar szabású öltönyökben, az

825 Vahot 1880.1. 54. p.

826 Podmaniczky 1887. 1. 156, 161. p.

827 Podmaniczky 1887.1. 195. p.

828 Vahot 1880.1. 70. p.

829 Degré Alajos (Lippa, 1819 - Budapest, 1896) ügyvéd, a márciusi ifjak egyike, író, az 1870-es évektől országgyűlési képviselő. Degré 1983. 151. p.

255