Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.4. Úri vagy népi?

az 1860-as évek „politikai nyilatkozatul vehető” magyar divatja a különböző vidékek népviseleteiből átvett részletek összessége volt. Leírásában a nem is olyan rég még nemzeti hősök emlékét felidéző (sőt, részben róluk elnevezett) öltözetek egyesülnek a köznéptől átvett ruhadarabokkal (ez utóbbiak jó része szintén úri, nemesi eredetű volt) „népviselet” címszó alatt. 1860-tól fogva „néhány évig lehetett látni minden utcán, minden szalonban a népviseleteknek minden vidékről eltanult összes sajátosságait: a fodros, rezgős főkötőket, a gyöngyös pártákat, a csipkés kötényeket, dudoros ingvállakat, fűzött vállderekakat a hölgyeknél; az atillákat, budákat, mentéket, sarkantyús csizmákat a férfiaknál; a darutollas süveg, a ciffaszűr, a fürtös guba bejutott a szalonokba is. [...] Ez idő alatt Budapest minden néposztályban valóságos keleties jelleget mutatott.”815 A népi elemeknek az úri ruházatba való bekerülésére Berzeviczy Albert is felfigyelt, igaz, ő maga a magyar nemzeti öltözet divatjának tetőpontját jelentő 1860. évben csupán hét éves volt, így jóval később tudatosult benne, hogy a szülei által akkor ráadott csikósöltözet révén maga is egy országos politikai mozgalom részesévé vált. Többé-kevésbé kívülállóként, némi iróniával emlékezett a népi (vagy annak tartott) öltözetbe bújtatott fiatalurakra, akik „nem érték be a magyaros úri viselettel, hanem lehetőleg népiesek is akartak lenni, rövid pitykés dolmányt viseltek, pa- nyókára vetett szűrt, kezükben fokost; ilyen öltözékben azután szemükre húzott árvaleány-hajas kalappal, betyáros pose-ban, búsuló szegény-legényként fényképezteték le magukat.”816

Eötvös Károly emlékezése mindennek némileg ellentmond, igaz, ő a nemzeti divat időszakában az ország nyugati szélén tartózkodott. Magyar ruha, magyar pap című írásából az derül ki, hogy a soproni evangélikus líceum magyar diákjai számára 1859-ben egyáltalán nem volt nyilvánvaló, milyen is a pesti lapokban emlegetett magyar ruha. A környék parasztságának viseletét ugyanis nem tartották a maguk számára megfelelőnek: „El kezdtünk a fölött tanakodni: milyen lehet az a magyar ruha? Mert hogy az a pötyögős nadrág és kurta dolmány, melyet a rábavidéki és hansági paraszt visel, nem valami különös szép s a maturitásra készülő ifjú Magyarországhoz éppen nem illendő...”817

Az 1860-as évek magyar ruhadivatját az emlékezők a nemzet politikai és társadalmi egységének kifejeződéseként, az érdekegyesítés diadalaként ábrázolták; a reformkori és az 1860-as évekbeli magyar öltözeti mozgalomról beszámoló

815 JÓKAI 1893. 119-192. p. 121. p.

816 Berzeviczy 1907.121. p. Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853 - Budapest, 1936) kultúrpolitikus, történész.

817 Eötvös é. n. 35. p.

252