Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

5. Jámbor Endre és a Férfidivat-közlöny szabászati szaklapok az 1860-as években - 5.3. Szabászati szaklapok az 1860-as években

divatot Csehországból vagy Sziléziából hozatnánk be.”751 - ez utóbbi mondattal Hofmann szülőhelyére, idegenségére utalt. A Férfidivat-futár szerkesztője, Kühn Károly ugyanebben a lapszámban megjelent írásában jóval messzebb ment Hofmann személyeskedéstől sem mentes bírálatában: megtudjuk, hogy a konkurens lap kiadója csak pár éve jött Pestre, de járatlan lévén a nemzeti viselet készítésében, olcsó, silány minőségű kész ruhák eladásából tartotta fenn magát. Lapja is bizonyítja, hogy nem ismeri a szakmát, a magyar ruha szabásához pedig nem ért, „csak az utóbbi időben képezte magát magyarszabóvá, lehetetlen, hogy tiszta magyar ízléssel működjön, csak elékteleníti a ruhaszabást.”752 A két szabómester bírálatában többek között olyan problémát vetett fel, amely a nemzeti öltözet 19. századi újrafelfedezései során újra és újra előkerül: meddig lehet magyarnak, nemzetinek tekinteni egy öltözetet, milyen változtatásokat lehet megengedni, mennyiben lehet alkalmazkodni az általános, európai divathoz és miben kell ragaszkodni a szokásokhoz, hagyományokhoz. Hogy ezekre a kérdésekre nem volt megkérdőjelezhetetlen válasz, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy 1864-ben is (újra) vita tárgyát képezhették, a konkurens lap által hozzá nem értéssel, a nemzeti öltözet készítésére vonatkozó szabályok tiszteletben nem tartásával vádolt Hofmann pedig nyolc éven keresztül el tudta adni lapját.

A Nemzeti Férfidivat-Közlöny sem maradhatott azonban pusztán a magyar nemzeti divat közlönye. 1866-tól a magyar öltözetek mellé egy-egy francia ruhadarab szabásrajza is bekerült (a szerkesztő szerint az olvasók kérésére), 1867 végén pedig a szerkesztőnek - szintén az előfizetők igényeit szem előtt tartva - változtatnia kellett a szaklap profilján, és a magyar divat mellett a „világdivattal” is foglalkoznia kellett. A változást a következőképpen indokolta: „Azon igyekezetünk, melynél fogva iparkodtunk iparágunk terén az idővel folyton lépést tartva nemcsak a tisztán nemzeti, hanem általános érdekeket is figyelemmel kísérni, ösztönzött arra, hogy e nemzeti divat-közlönyünket, iparszakmánk minden érdekeinek figyelembe vételével, akként fektessük tágasabb alapra, miként jövő 1868 év elejétől kezdve nemzeti divatképeink s szabásrajztábláinkon kívül az általános világdivat szabásrajztábláit is adandjuk és pedig havonkint felváltva [.. ,]”753 A szerkesztő tehát a szabóipar általános, a nemzetin túlmutató érdekeivel támasztotta alá lépését, a változás mögött azonban a divat változását, a nemzeti, vagyis magyar öltözetek iránti igény csökkenését, az általános európai divatot követő megrendelők számának szaporodását sejthetjük. Ezt azonban Hofmann

751 Kollár Márton: Vélemény nyilatkozat. Férfidivat-futár, 1864. január 1. 1. sz. [1 ]—2. p. 2. p.

752 Tisztelt előfizetőinknek szíves figyelmeztetésül! Férfidivat-futár, 1864. január 1. 1. sz. [1.] p.

753 Nemzeti Férfidivat-közlöny, 1867. november, 11. sz. 41. p.

235