Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
5. Jámbor Endre és a Férfidivat-közlöny szabászati szaklapok az 1860-as években - 5.2. Férfidivat-közlöny
használandunk a következő 1861-dik évi úri bálákban.” — jelentette ki 1860 telén, ugyanebben a számban pedig a jövő évi báli divatról szóló megállapodásról beszélt (az sajnos nem derül ki, kik kötötték a megállapodást) - a következő lapszámhoz csatolt divatképen meg is jelent egy, a megállapodásnak megfelelő, nemzeti színekben pompázó báli öltözet.724 Jámbor saját maga mellett (igaz, egyes szám első személyben) általában is szólt a szabók szerepéről a nemzeti divat újraéledésében. Szerinte a szabók érdeme, hogy az idegen divatot magyarrá alakítják: „a frakkok úgy eltűntek, mintha soha nem lettek volna az országban; mi szabómesterek azokat áttérítjük, megtérítjük, úgy hogy a géhrokból lesz atilla, a frakkból lesz Hunyadi-dolmány, a bő paletókból árpád, a német mellényekből magyar mellény, pantallónból magyar nadrág, lám! Nem is hinné az ember, hogy az ilyen öltözetekből milyen jórava- ló magyar öltözeteket lehet alkotni, szóval, mi szabók azokat igaz hitre térítjük; lehet gondolni már most, mennyi dolgunk van nekünk szabóknak, térítők is vagyunk, új ruhakészítők is, milyen világot élünk, ezelőtt három évvel mindenki németszabó volt, s most már azt mondhatjuk el, még pedig lelkiismeretesen, hogy nincs többé németszabó szép Magyarországban; úgy é furcsán hangzik, de azért mégis úgy van, magyar is mindörökké!”725 Saját magán és szabótársain kívül a Nemzeti Színház színészeit említette, mint akik elsőként karolták fel a magyar öltözet ügyét - ahogyan az emlékiratokról szóló fejezetből kiderül majd, a nemzeti divatmozgalomra visszaemlékezők közül is többen tulajdonítottak döntő szerepet a színészeknek az új divat elindításában. A lap terjedelmének legnagyobb részét a szabásrajzok, illetve az igényes, alkalmanként 8-10 különféle öltözéket felvonultató divatképek szakszerű leírásai tették ki, amelyek célja az volt, hogy segítségükkel bármelyik szabó el tudja készíteni az elsősorban a nemzeti divatot (és természetesen a szerkesztő ízlését) képviselő öltözeteket. Jámbor és munkatársai arra tanították a lapot járató szabókat, hogyan kell az egyes nemzeti ruhadarabokat szépen, magas színvonalon elkészíteni, milyen anyagok, színek illenek a nemzeti öltözethez. 724 Jámbor Endre: Szabásrajzok. Férfidivat-közlöny, 1860. tél 39. p.; Az alakok jelmezeik leírása. Férfidivat-közlöny, 1861. tavasz [5.]—7. p. 7. alak. A divatsajtóban is olvashatunk utalásokat egy olyan „bizottmányról”, amely állítólag a divatról döntött, azonban arról, hogy ez valóban létezett-e, és ha igen, kikből állt, hogyan működött, nem találtam adatot. „Mai bizottmányülésünkben azt vitattuk, vajon az úgynevezett »bastkalap« használható-e lóversenyen vagy kocsikázáson kívül?” Divattár. Divatcsarnok, 1860. 25. sz. 725 Üzleti tudósítás. Férfidivat-közlöny, 1860. nyár 19-20. p. Gérokk: sötét színű gyapjúszövetből (gyakran tükörposztóból) készült, kétsoros, derékig gombolt, térdig érő, ünnepélyes nappali férfikabát, magyar neve szalonkabát, vagy ferencjóska. Paletot: egyenes szabású felöltő. 229
